Pár szó a tésztáról
Ebben a felsorolásban azért nem esik szó a tésztás hibákról, mivel egyrészt viszonylag nehéz elrontani egy ennyire egyszerű kelt tésztát, másrészt pedig azért, mert a további bakik nem eredményeznek végzetesen rossz pizzákat. Ha vastagabb vagy vékonyabb a tészta, levegősebb vagy lepényszerűbb, abszolút nem baj, ugyanis ahány ház, annyi pizza. Még Olaszországon belül is rengeteg féle-fajta létezik, és mindegyik abszolút elfogadott.

Túl sok szósz
A tésztával ellentétben viszont a szósz igenis sokat számít: ha például túl sokat kenünk az alapra, nem tud majd rendesen átsülni. Amúgy sem jó, ha az ízek egyensúlya a paradicsom felé lejt fajsúlyosan: épp csak éreznünk kell belőle valamennyit, anélkül, hogy le lennénk taglózva általa. Egy vékony réteg (3-4 evőkanál) bőven megteszi.

Túl sok feltét
Szintén nyersen maradhat a pizzánk közepe, ha megszalad a kezünk a feltétek szórása közben. Magyarországon amúgy is dívik a szokás, hogy mindent próbálunk rásűríteni egy szerencsétlen pizzára, miközben az olasz lepény lényege a legtöbbször épp, hogy az egyszerűség. A sajttal kifejezetten óvatosan bánjunk, mert ha egy vastag, zsíros rétegbe olvad, feltét legyen a talpán, ami képes rendesen megsülni alatta.

Alacsony hőfok
Ha jártunk már rendes, kemencés pizzázóban, láthattuk, hogy egy lepény megsütése igazából szinte kevesebb, mint egy percbe telik. Nyilván odahaza ezt a technológiát nem tudjuk bevetni, egyedül a sütőnkkel próbálhatunk minél közelebb kerülni hozzá. Ezért fontos, hogy a pizzát magas hőfokon süssük (mindenképpen 200 fok fölött), hogy a hirtelen forróság hasonló folyamatokat indítson el, mint egy kemencében.

Nem megfelelő sütőedény
A pizzához mindenképpen valamilyen vaskosabb, fémből készült, lapos tepsit használjunk: háztartási edényeink közül ugyanis ez képes a legtöbb hőt a leghosszabban átadni. Kerüljük az üvegedényeket, illetve a könnyű, teflonbevonatú tepsiket is. A legjobb, ha előre betesszük a tepsinket a sütőbe melegedni (akár fejjel lefelé), majd a kész pizzát óvatosan, de határozottan áttranszportáljuk (pl. sütőpapírral, szilikonlappal) a forró felületre.

Nem megfelelő „kibélelés”
Mivel ennyire fontos a kiválasztott edény, az sem mindegy, mit teszünk a pizzánk és a tepsink közé. Ne használjunk sütőpapírt, mert az gátolja a tészta barnulását, helyette egyszerűen csak szórjunk lisztet a tepsire, vagy nagyon vékonyan kenjük ki olajjal.