Tojás
Talán egyes pizzériákban már találkozhattunk tojásos lepényekkel: egész egyszerűen az történik, hogy egy pizza közepére – mikor már majdnem teljesen megsült – rá kell ütni egy tükörtojást. Alig 2-3 múlva már ki is vehetjük: ilyenkor a fehérje már szilárd, a sárgája viszont még épphogy csak folyós. Szinte bármilyen (paradicsomos, tejszínes, zöldséges, húsos) pizzára kerülhet.

Dió
Kétféle módon is bevethetjük az olajos magot: az egyszerűbb verzió, ha egy marékkal szórunk a majdnem elkészült pizzára, és visszatesszük azt a sütőbe. Így a diószemek nem fognak megégni, ellenben kellemesen megpirulnak, és sokkal mélyebb aromájuk lesz. Ilyenkor kifejezetten jól illenek fehér (tejszínes vagy besameles) lepényekhez. De beledolgozhatjuk a pizzaszószba is – a paradicsomszósz például nagyon jól viseli a jelenlétét, de készíthetünk a dióval zöldséges, pestoszerű alapokat is.

Cékla
A sült vagy főtt céklából letaglózó színű alapot alkothatunk, amin kiválóan megférnek friss sajtok, zöldfűszerek, de akár érlelt sonkák is. Vagy megfordíthatjuk az egészet, és egy ricottás vagy besameles alapra fektethetünk hajszálvékony céklaszeleteket, dióval, kaporral, olívaolajjal és egy jó nagy tekerés feketeborssal.

Retek
A retek – bármilyen furcsának is tűnhet – bekerülhet a sütőbe a pizzával együtt, ugyanis fantasztikus ízt és textúrát produkál, ha ilyen módon hőkezeljük. Persze, ha nem vagyunk a sült retek rajongói, nyersen is bevethetjük: uborkagyalun vágjunk a piros gumókból vékony szeleteket, és rendezzük el a lepényen. Főleg fehér alapon mutat jól, de paradicsomos pizzán is érdemes lehet megkóstolni.

Füge
Ezzel az ízzel sajnos várnunk kell majd a nyár végéig, azonban a várakozás abszolút megéri: amint kaphatóak az első zamatos, mézédes fügék, vegyünk belőlük párat, majd tegyük őket pizzára. A legjobb, ha kecskesajtos vagy ricottás lepényen landolnak, esetleg besameles alapon, kéksajttal és dióval párosítva, de egy-két szelet prosciuttóval sem fognak összeveszni.