Tudom, ha valaki azt mondja nekem húsvét előtt (sőt, karácsony!), hogy mutat egy jó receptet, csak egy kicsit időigényes, akkor valószínűleg megköszönöm, és elteszem inkább máskorra. Senkinek nincs ideje ilyenkor kísérletezni, hosszú ideig molyolni, és azon gondolkodni, hogy vajon megéri-e egyáltalán a macerát.
Mégis megpróbálom eladni most nektek ezt az olasz sütit, mert higgyétek el, legalább egyszer érdemes kipróbálni – igen, még így húsvét előtt is.
Pastiera napoletana
A pastiera napoletana egy dél-olasz húsvéti sütemény, ami kicsit messzebb van az általunk is megszokott húsvéti édességektől, tekintve, hogy ez nem egy kalácsféle. Nem úgy, mint a híres-jellegzetes Colomba pasquale, vagyis a húsvéti galamb. Számos legenda szól arról, miért éppen galamb: van, amelyik szerint Barbarossa Frigyes német-római császár lombardiai győzelme és az égen felbukkanó két galamb után, és van, amelyik szerint Pavia elfoglalása után Alboinnak szántak egy édes, galamb alakra sütött kenyeret, békét ajánlva a gesztussal.
A colomba di pasqua (vagy colomba pasquale) a két jellegzetes olasz kalácsféle, a panettone és a pandoro közötti átmenet, galamb formában sütve, kandírozott gyümölcsökkel és jégcukorral megszórva lehet vásárolni. (Persze otthon is lehet sütni, de ennek azért az olaszok sem állnak neki otthon.)
Na de a pastiera napoletana egy dél-olasz húsvéti sütemény: se nem torta, se nem pite, se nem kalács, mégis az egyik kedvencünk lett: a citrom, a vanília, a kandírozott gyümölcsök, de leginkább a főtt búza adja a jellegzetes ízét. Hagyományosan kétféle ricottát használnak - ricotta di mucca-t (tehéntejes) és ricotta di pecora-t (juhtejes). A krémbe előfőzött búzát tesznek, amelyet a tapasztalataink szerint főtt hajdinával is lehet helyettesíteni, sőt, árpagyönggyel is tökéletesen működik. Kihagyni viszont nem lehet, enélkül nem pastiera a pastiera.
A neve nagyjából annyit jelent: „nápolyi sütemény”, a pastiera szó ugyanis egy olyan fogalom, ami a sült süteményekre utal. Olaszországban, ezen belül is a déli régiókban a sütemények kifejezetten édesek, de ennél fontosabb, hogy a pastiera napoletana az olasz gasztronómia és kultúra tökéletes fúziója: vannak benne illatos citrusok, sűrű ricotta, búza, ami a bőséget szimbolizálja, de beillik a cucina povera kereteibe is, hiszen a krémhez adott főtt gabona dúsítja, tartalmasabbá teszi a süteményt.
A nápolyi tradíció szerint a pite felszínét 7 csík tésztával díszítik, pontosabban 4+3 darabbal, amik úgy keresztezik egymást, hogy rombusz/gyémánt alak rajzolódjon ki. Ennek az egyik oka, hogy a tésztacsíkok között távozni tud sütés közben a gőz, így a töltelék gyönyörűen, egyenletesen tud készülni.
De egy másik történet szerint Partenope, a szirén tehet róla: a legenda szerint minden tavasszal megjelent az ókori nápolyiak előtt, akik a szirén énekét földi javakkal hálálták meg. Liszt, ricotta, tojás, búza, narancsvirág, cukor és fűszerek. Ezt a hét ajándékot Partenope az istenek elé vitte, megmutatva a nápolyiak jóságát, majd összekeverték az alapanyagokat, így született a pastiera.
És miért éri meg kipróbálni?
Olyan, mint egy vaskosnak tűnő pite, kívül omlós tésztával, belül pedig meglepően krémes töltelékkel, amit a főtt gabona tesz különlegessé, miközben citrusok frissítik az édes ízét. Elég néhány apró trükk, és szuperül elő is készítheted:
- az omlós tésztát akár 5 nappal korábban begyúrhatod, hűtőben, lefóliázva tárold
- a tönkölybúzát (vagy árpát) szintén megfőzheted előre, ez egy teljes hétig eláll
- ha ezek megvannak, akkor már csak ki kell nyújtani a tésztát, belesimítani a tölteléket, és már sülhet is!
- és ha 2 nappal korábban készíted el, még kifejezetten jót is tesz a süteménynek, mivel ennyi idő alatt tökéletesen összeérnek az ízek.
És akkor jöjjön a recept! Hogy mi kell hozzá?
Az omlós tésztához: 50 gramm vaj, 50 gramm kacsazsír, 350 gramm finomliszt, 2 egész tojás, 1 tojássárgája, 135 gramm cukor, 20 gramm méz, 50 ml tej, 1 mokkáskanál só
A töltelékhez: 400 gramm ricotta, 200 gramm cukor, 2 egész tojás, 2 tojássárgája, 50 gramm kandírozott narancshéj apróra vágva, 250 gramm tej, 350 gramm főtt búza (vagy árpagyöngy, köles, hajdina), 30 gramm vaj, fél citrom és fél narancs reszelt héja, 1 vaníliarúd kikapart magja, 1 teáskanál narancsvirágvíz
Elkészítés
Előző este áztassunk be 200 gramm búzát vagy árpagyöngyöt kétszeres mennyiségű vízbe. Mikor megduzzadt, a főzőlevével együtt, plusz egy dl víz hozzáadásával főzzük puhára, majd szűrjük le. Ezt akár néhány nappal korábban is elkészíthetjük.
A tésztához a lisztet és a felkockázott hideg vajat a zsírral és a sóval gyors mozdulatokkal összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a tojásokat, a tojássárgáját és a cukrot, végül a mézet és a tejet. Addig gyúrjuk, amíg a tészta ruganyosan összeáll. Lefóliázva minimum 1 órát hűtjük.
A tészta kétharmad részét 3 mm vékonyra nyújtjuk, és egy kb. 20-22 cm átmérőjű piteformába húzzuk. A forma széleire, háromnegyed részéig nyomkodjuk egyenletesen a tésztát, míg egy üres kosárka formát kapunk. A maradék tésztát félretesszük, a formát újra lehűtjük.
Amíg a tészta hűl, elkészítjük a tölteléket. Ehhez az előfőzött búzát (vagy árpát) a tejjel, a vajjal, vaníliával és a reszelt citrushéjakkal krémesre főzzük. Mikor langyosra hűlt, botmixerrel turmixoljuk néhány percig, hogy kisebb-nagyobb búzaszemek maradjanak a krémben.
A kihűlt búzakrémet összekeverjük a ricottával, cukorral, a kandírozott narancshéjjal, a tojással és a sárgájával. Ha használunk, adjuk hozzá a legvégén a narancsvirágvizet.
Az előkészített tésztába töltjük, a tetejét a megmaradt tésztából nyújtott csíkokkal díszítjük: 4 csíkot keresztezzünk három csíkkal. 180 °C-ra előmelegített sütőben egy órát sütjük. A formában hagyjuk teljesen kihűlni, ezután szeletelhető.
A pastiera napoletana teljes receptjét itt találod, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené.
Fotók és recept: Nábelek Zsófi
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Legyenek tökéletesek a húsvéti finomságok: