Etyek és a helyi borkultúra gyerekkorom óta szerepet játszik az életemben. Bár be kell valljam, ez a kapcsolat anno inkább a hétvégi korán kelésekkel volt egyenlő, és az akkor éppenséggel tök feleslegesnek tartott szőlő- és pincemunkákkal, mára ez az érzés átalakult, sőt, ahogy öregszem, ezeket a tevékenységeket egyre jobban kedvelem. Jó, azért őszintén szólva, a legnagyobb kedvenceim, az éves munkák közül még mindig a szüretek.
Annak ellenére, hogy az utóbbi években Etyek egyre felkapottabb lett, szerencsére továbbra is megőrizte azt a báját, amit a fővárosból kiszabadult városlakók keresnek.Legfőbb előnye, hogy közel van Budapesthez, emellett pedig az, hogy mindenki megtalálja a saját igényeinek megfelelő helyet, ahol borozhat - legyen szó fancy-luxy helyről vagy családias kispincéről. A csodás dombos-lankás vidék pedig mindenhonnan pazar kilátást nyújt a szomszédos dombokra és a budai hegységre is.
Igaz, hogy én a fentiekre hivatkozva (tekintve, hogy félig itt nőttem fel) még nem kirándultam úgy kifejezetten a környéken, csak körbefutottam, de az nem számít, ellenben minden hétvégén látom, hogy mennyi kiránduló jár errefelé. Így tehát annyi sok-sok év után kipróbáltam én is Etyeket úgy, mint egy túrázó, és meglepődtem, mennyi minden van, amit eddig nem ismertem.
Plusz össze is dobtam egy remek kaját, ami a környéken fellelhető alapanyagokból készült, tudniillik sült mangalicakarajt szőlőmártással, kecskesajttal megszórva. Igazi macerás ínyencségnek tűnik, de igazából pikkpakk elkészül!
Lényeg a lényeg, hogy ha Etyeken jártok, akkor a jó borok mellett nézzetek körbe a környéken is. Bármelyik irányba is indultok, mindenhol remek kis helyekbe lehet belefutni - az etyeki tavat viszont semmiképp se hagyjátok ki!RECEPTÉRT KLIKK IDE
Kattints ide és ismerj meg még több hazai úti célt!