A zsírban gazdag ételek koronázatlan királynője a szalonna, amiről a legtöbbünknek szép gyerekkori emlékeink vannak. De nem vagyunk ezzel egyedül: a világ számos pontján kedvelik a kalóriadús ételt.
A világot meghódító szalonna
Bármennyire is szeretnénk azt gondolni, hogy a szalonna magyar felfedezés, valójában már az ókori Rómában is ismerték, és receptek is épültek a kalóriadús finomságra. Később, a középkorban a paraszti étkezés egyik legnépszerűbb alapanyaga volt, mivel sokáig elállt, számos ételhez felhasználhatták, és magában, kenyérrel is ehették. Itthon a 9. századtól fogyasztjuk, de a világ szinte összes országát meghódította. A középkorban a szalonna egyet jelentett az anyagi jóléttel, amit szerettek a ház leginkább szembe tűnőbb pontjára akasztani, amikor látogatók érkeztek. De ez nem jelentette azt, hogy meg is kínálták vele a vendégeket, kivételes eseménykor azonban leesett egy-egy kisebb darab.
A szalonna diadalmenetének egy 12. századi francia uralkodó halála majdnem véget vetett: Fülöpöt vaddisznó vadászat közben érte utol a halál, így a királyi család be akarta tiltatni a malactartást. Ez a kísérlet azonban nem járt sikerrel, ugyanis a szegényebb réteg csak a sertéstartással tudta megoldani az élelmezését.
A 12. században egy hagyomány is épült a szalonnára, amit a 19. századik tartottak is. A szokás az angliai Dunmow-ból indult: azok a szerelmespárok akik egymással harmóniában, szeretetben éltek, cserébe szalonnát kaptak. Később, a háborúk idején aztán a szalonna egészen más szerepet töltött be: fontos élelem – és tápanyagforrásként a katonák, valamint sok helyen az éhező lakosság megmentője lett.
Bacon vagy szalonna?
Szinte nincs olyan amerikai film, ahol a reggelizés közben ne kerülne a tojás mellé a tányérra több szelet sült baconszalonna. Kétségtelen, az amerikaiak hatalmas baconrajongók, de azt már kevesen tudják, hogy a bacont is ugyanannak az embernek köszönhetik, mint a hazájukat, azaz Kolumbusznak. A spanyol felfedező vitt magával néhány sertést az útra, amik aztán vele együtt léptek Amerika földjére. Persze, akkoriban még nem vékony szeletekre vágva fogyasztották, arra még várni kellett jó néhány évszázadot, egészen pontosan 1924-ig amikor a gyártósorról legördült az első szeletelt bacon.
Itthon a 9. század óta ismerjük a szalonnát, a honfoglalás idején már gyakorlott sertéstartó nép voltunk. A bacon - nekünk, magyaroknak egyszerűen szalonna -, olyannyira nagy népszerűségnek örvendett már évszázadokkal ezelőtt is, hogy egy települést is képesek voltunk elnevezni róla: Szalonna Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található. Az a városi legenda azonban, miszerint a bacon a Bakonyról kapta a nevét - bármennyire is jól esne - nem állja meg a helyét.
A szalonna majdnem 50 árnyalata
A szalonna - a tepertőhöz és a zsírhoz hasonlóan - közvetlenül a sertés bőre alá rakódott zsírrétegből készül. Vastagon besózzák, és a sertés bőrével együtt felfüstölik, azonban a füstölés nem régi keletű: csak az 1900-as években kezdett elterjedni.Persze, nem felejtkezhetünk meg a nyári szalonnasütésekről sem, amiről sokunknak vannak emlékei akár a táborokból, akár családi kirándulásokról, sátrazásokról. Körül ültük a tüzet, majd a nyárson sütött szalonna zsírját kenyérre csepegtettük, és elégedetten falatozunk.
A szalonna íze és minősége nemcsak az elkészítés módjától, hanem a sertés fajtájától, és annak táplálásától is függ. Ebből kifolyólag - ha már csak az ízesítést is vesszük alapul - rengetegféle szalonna létezik, de az amerikai bacon helyett itthon inkább az erdélyi, a húsos kolozsvári, a csécsi szalonna, valamint a kenyér -, a császár-, a csemege-, a tea- és a sósszalonna, azaz a fehérszalonna a favorit. De örömmel falatozzuk a porhanyós abált szalonnát is, amit a kifőzés után pirospaprikával ízesítenek.
Ezeket olvastad már?
Fokhagyma, a magyar ember vágyfokozója, betegségűzője és legszeretettebb fűszere
A legtöbb magyar ember ereiben nem egyszerűen vér, hanem fokhagymás vér csörgedezik. A fokhagyma szeretete eldőlt már a születésünk pillanatában.
Petrás Gabriella
Zsíros kenyér: nem csak mi imádtuk az úttörőtáborokban és az...
A zsíros kenyér szeretete évszázadokon átível: ükanyáink pont ugyanúgy szerették, ahogy legnagyobb költőink, és ahogy mi, gyerekkorunkban. Lila hagymával, pirospaprikával.
Petrás Gabriella
Nyögvenyelő, szuszogó, cicedli, ördöglángos - nagyanyáink ételeit ma is örömmel...
Régen úgy járta a mondás, hogy ha a hátadhoz vágják, ott marad, mint a teve púpja – de inkább a gyomrunkban landolt, széles mosollyal kísérve. A dödölle és a tócsni története.
Petrás Gabriella
Kotyolás, gombócfőzés és cukorszopogatás férjszerzés reményében - így készültünk anno...
Régen az advent nem a black friday-ról, az akciókról, és az ajándékért egymást eltaposó emberekről, hanem a csendes befelé fordulásról szólt. Nyugodtabb világ volt.
Petrás Gabriella
