Párizsi, panko, sörtészta – Útmutató az 5 leggyakoribb panírfajtához

Magyarként az ember előszeretettel ránt ki mindent, tulajdonképpen bármit: a panírozás így viszonylag nagy részét teszi ki a konyhában töltött életünknek. Nem árt hát, ha felsőfokon végezzük a különböző húsok, halak és zöldségek bundázását – remélhetőleg a most következő útmutató az összes bennünk maradt kétséget és megválaszolatlan kérdést elűzi majd. Lássuk az 5 leggyakrabban használt panírozási technika minden csínját-bínját.

Ha a gasztronómia felől nézzük, a magyar egy igazán megengedő és mindenre nyitott nemzet, ezt talán semmi nem bizonyítja jobban, mint a „mindenből lehet pálinka” és a „mindent ki lehet rántani” állítások. Míg az előbbi vezethet komolyabb belgyógyászati problémákhoz, abból még senkinek nem esett bántódása, hogy panírbundába bújtatta kedvenc alapanyagát.

Párizsi, panko, sörtészta – Útmutató az 5 leggyakoribb panírfajtához

Mert a rántott étel tényleg minden alkalomra, minden évszakra megfelelő étek, mindenki szereti, még az újhullámra felült vegetáriánus rokonokat is meg lehet etetni egy nagy tál panírozott zöldséggel a családi ebéd során. A sokszínűség kétszeresen is jellemző a panírozott ételekre: magukat a bundával bevont alapanyagokat is kedvünkre cserélgethetjük a sertéstől a cukkiniig, de a ropogós kabátok közül sem kell egynél leragadnunk. A most következő 5 alaprecept bármelyike kiváló választás – nézzük, mitől lesznek tökéletesek!

Egy cukkini, 5 különböző panírfajta

Klasszikus panír: leggyakrabban használt, mégis sokszor elrontott

Nem tartom tisztemnek, hogy másnak magyarázzam, hogyan kell panírozni, tekintve, hogy én kevésszer űzöm a tevékenységet, másrészt, valószínűleg ez egy olyan konyhai eljárás, ami mindenkinek megy.

Mártsuk duplán lisztbe és tojásba az alapanyagokat

Persze azért pár szót így is érdemel a legegyszerűbb panír, hiszen mindig lehet egy fokkal jobban bundázni. Érdemes például duplán lisztbe és tojásba mártani az alapanyagokat (főleg a zöldségeket) és csak utána a morzsába, így vastagabb és egységesebb külső réteget kapunk majd.

Szintén fontos, hogy a zöldségeket ne sózzuk meg panírozás előtt, mert a só kiszívja a nedvességet a karikák/darabok felszínére, amitől nehezebben ragad majd meg a panír.

Panko: trendi, újhullámos panírozás, aminek nemcsak a füstje nagy

Manapság nem lehet úgy étterembe menni, hogy ne találkozna az ember az étlapon a „pankomorzsás” kifejezéssel az előételek, főételek...(desszertek?) sorait böngészve. Az elmúlt időszak hirtelen fellángoló gasztronómiai trendje volt a nagyszemű, extrán ropogós morzsa abszolút piedesztálra emelése – de vajon tényleg ér-e annyival többet, mint az egyszerű panírmorzsa?

A panko nagyobb szemei ropogósabb bundát eredményeznek

A panko egy puha, héj nélküli, japán fehér kenyérből készül, nagy szemeire pedig nagyanyánk biztosan azt mondaná, hogy ennek a morzsának valaki fél seggel ülte meg a ledarálását. Persze a nagyi nem tudhatja, hogy épp ez a texturális egyenetlenség adja a panko ellenállhatatlan báját, ettől képes jóval ropogósabb bundákat képezni a húsokon, zöldségeken.

Mivel a panír külseje egyenetlen, az olaj nagyobb felületen éri a morzsát és ropogósabbra süti. Ne ijedjünk meg, ha azt látjuk a pankós panírozás közben, hogy a bunda itt-ott lukacsosnak, hiányosnak tűnik: nem marad csupasz a cukkinink, a halfilénk, egyszerűen csak nem olyan egyenletes rajtuk a morzsa eloszlása. Amellett pedig, hogy a legropogósabb, egyben a panko sült a legaranybarnább színűre.

Párizsi bunda: retrószagú, mégis megér egy misét

Na, ha a panko a panírok Z-generációs ifjonca, akkor a párizsi bunda biztosan boomer: nagyanyáink készítették folyton így a sertésszeletet, ha pedig nem otthon ettünk, ódon faberakásos, sör- és olajszagú vendéglátóegységekben tette elénk a modoros, fáradt tekintetű pincér.

Ha jól készítjük, hasonló módon működhet, mint a panko

Mindezek ellenére 2024-ben is érdemes párizsi bundát készíteni, persze csak a modern virtus szerint – hogy ne puha és szottyos, hanem tényleg ropogós legyen. Ehhez csupán némi konyhai mágiára lesz szükség: attól, mert nem használunk morzsát a bundázásnál, ugyanúgy elérhetjük a rücskös, ropogósra sülő külsőt.

Keverjünk a liszthez némi szódabikarbónát: ettől levegősebb lesz a bunda, illetve nem tapad majd olyan szorosan belül a húshoz, halhoz. Azt is észrevehetjük, hogy a szódabikarbóna szinte felfújja, buborékossá teszi a tésztát: a fenti képen a balszélső delikvens sült így, láthatjuk, mennyivel rücskösebb a panír. Sütés után a textúrája is roppanósabb volt. A másik két cukkini szódabikarbóna nélkül, egyszerűen liszttel és tojással bevonva sült – a középső előbb duplán lisztbe és tojásba, majd még egy végső réteg lisztbe került, míg a jobbszélső nem kapott lisztes védőréteget. Ennek eredménye, hogy a panír inkább egy bundás kenyérre emlékeztető állagot vett fel: figyeljünk hát rá, hogy az utolsó lépés mindig a liszt legyen.

Sörtészta: olajban sült, mégis könnyed, egy ropogós önellentmondás

A klasszikus, két- vagy háromfázisú, „szilárdnak” is mondható panírok helyett alkalmazhatunk folyékony, kevert masszákat is ételeink bevonására. Ezek talán legegyszerűbb és legjobban működő fajtája a sörtészta, ami több okból is zseniálisan működik.

A sörtészta több okból is tökéletesen működik panírként

Az okok egyike a sörben lévő szén-dioxid, ami levegősebbé teszi a masszát. Ha pedig ez még nem lenne elég, a könnyed állag sütés közben is megmarad, mert a buborékok nem durrannak ki a forróság hatására (a sör habjában lévő fehérjék miatt a buborékok strapabíróbbak). Ráadásul az alkohol (mivel gyorsabban párolog, mint a víz) szigetelést képez a hús/hal és a forró olaj között, így az étel belseje nem szárad ki, nem sül rágósra, ellenben a tészta ropogós és aranybarna lesz. Mindez egyszerre, rövid sütési idő mellett történik.

A sörtészta egy könnyű, vékonyabb panír, ami sütés után is ropogós marad: húsoknál is használhatjuk, de zöldségeknél és halaknál jobban működik. Bátran fűszerezhetjük kedvünk szerint, így plusz aromát adhatunk neki.

Plusz tipp: a tésztában a liszt egyharmadát cseréljük rizslisztre, illetve a kirántásra váró ételt is forgassuk meg rizslisztben: ettől ropogósabb lesz a bunda, és nem tapad majd annyira a halra, zöldségre.

Palacsintatészta: roppanós panír helyett puha paplan

Utolsó panírunk kakukktojás a többi ropogós bunda közt, ugyanis inkább puha állagot érhetünk el vele, semmint roppanós kabátot. Ez némileg ellentmond a panírozás lényegének – ami egy texturálisan eltérő külsőt ad a különböző ételeknek – mindemellett lehetnek olyan helyzetek, amikor jól jöhet a palacsintatésztás bevonás.

A palacsintatészta inkább puha bundát eredményez

Használjuk húsokhoz a palacsintabundát, főleg a csirkének áll jól: ilyenkor fűszerezzük valamivel (pl. paprika, oregano, fokhagymapor, stb.), hogy kellemes aromát adjunk neki. Szintén érdemes a tej mellett szódavizet is adni a száraz alapanyagokhoz: ha magát a kisütött palacsintát is könnyedebbé teszi, hát húsaink bundájával is csodákat művel majd.

Egy további hasznos tanács lehet a botmixer használata: ezzel garantáltan csomómentes masszát kapunk, ami egyenletesen, lisztgombócok nélkül vonja be a kedvenc szeletünket.

Egy életre elegendő panírozás és olajban sütés végén

Gondoltam, egy kis személyes kedvességgel fejezem be a cikkemet, már csak azért is, mert én nagyjából egy évben szoktam annyit panírozni és olajban sütni, mint amennyit ennek a cikknek a háttérkutatása igényelt. Így a trauma és az olajszag elűzésére elkészítettem azt a sajtpuffancsot, amit nagymamám minden rántotthús-készítés után bedobott az olajba, és amit felnőttkorom és saját magamra főzésem óta szintén meg szoktam sütni, ha nagynéha forró olaj mellé kerülök.

Nagymamám maradékmentő sajtpuffancsa méltó jutalom

A puffancshoz mindössze a panírozásból megmaradt tojásra, némi lisztre és zsemlemorzsára van szükség: ezekből és reszelt sajtból kell egy sűrűbb masszát keverni, ami utána falatonként kisüthető az olajban. Érdekes, hogy ugyan ez volt mindig a panírozás utolsó mozzanata, mégis a kis puffancsokat ettük meg először, a konyhában állva, még forrón, mielőtt a nagy rántott húsozás kezdetét vette volna. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ahogy a fenti panírok és tippek bármelyikét is!

Rántott finomságok az elmélet gyakorlásához:

Párizsi sertésszelet

Nagyon szeretem a párizsi szeletet, még jobban mint a hagyományos rántott húst, de valahogy mindig megfeledkezem erről, és ritkán készítem. Pedig egyszerű és nagyszerű, és sokkal ...

Sörbundás rántott gomba

Gondoltál már a rántott gombára sörös bundában? Ha még nem, akkor mindenképp ki kell próbálnod! Ne csak a húsoknál hagyj fel a szokásos zsemlemorzsás panírral, nyugodtan kísérletezz ...

Fotók: Lakos Benedek

Forrásunk volt.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!


További hasznos konyhai tippekért és receptekért kattints errefelé:

Legújabb receptek

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Top Receptek

Hagyományos édes fánk

Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...