Az utóbbi 1-2 évben leggyakrabban az alábbi két kérdést szegezték nekem: „Tudsz mondani valami jó fogyókúrát?” majd ezt követi holtversenyben a „Mi a véleményed a paleoról?”.
Először is tisztázzuk, mi a paleo. A paleo(lit étrend) egy alternatív táplálkozási irányzat. Alapgondolata szerint, ha azt esszük, amit a kőkori ember, akkor elkerülhetjük a ránk leselkedő civilizációs betegségeket. A tekintetben azonban már nincs egység, hogy mit ehettek őseink, hiszen nem mindegy, hogy milyen hosszan megyünk visszafelé az időben és az sem, hogy hová. Az étrend alapját mindegyik paleo-irányzatban a vadászó-halászó-gyűjtögető életet élő ember nyersanyagai képezik: hús, hal és tojás. Ezen kívül fogyasztanak még zöldséget, gyümölcsöt, dióféléket. Ami egész biztosan kimarad az a tej, (az irányzat szigorúságától függően a tejtermékek) a glutén tartalmú gabonafélék (búza, árpa, rozs, esetenként a zab is), a burgonya (szigorúbb paleo irányzatokban a vele rokon paradicsom), rizs, a hüvelyes növények és a kristálycukor.
Akár jó is lehetne…
Az igazán elvhű paleosok nemcsak táplálkozásukban, hanem egész életstílusukkal is próbálják felvenni az ősember szokásait. Napi ritmusukat a Nap járásához igazítják, többet alszanak, mozognak, kerülik a mai kor inaktív szabadidős tevékenységeit, például nem ülnek és nassolnak a tévé előtt. A másik pozitívum, amit dietetikusként említhetek, hogy bizonyos betegcsoportok mazsolázgathatnak a receptjeikből: a gluténmentesekből a cöliákiások, a tejmentesekből pedig a tejfehérje allergiások. Tagadhatatlan értéke az étrendnek, hogy nem tartalmaz hozzáadott kristálycukrot. Ugyanakkor számos, hétköznapi ételt illetnek a „paleo” bélyeggel, pl. a székelykáposzta vagy a (tömény) szeszes italok döntő többsége is megfelel a paleo követelményeknek. Ez azonban nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy az adott étel „egészséges” lenne.
A paleo ételekben gyakran megfogalmazódik a vágy a modern kor hagyományos ételei és konyhatechnológiája után. A paleo palacsintában igaz, hogy nincs cukor, de hevített zsiradékon sütik, kristálycukor helyett pedig a kőkorban ugyancsak nem létező xillittel édesítik.
A csel
A paleolit korban ritkaságnak számított, hogy valaki szép kort érjen meg. Antibiotikum hiányában a fertőző betegségek nagy része kezelhetetlen volt, a nők összehasonlíthatatlanul nagyobb eséllyel haltak meg szülésben és a gyermekágyas időszak alatt, a férfiakra a vadászatok alkalmával leselkedtek veszélyek. Vagyis az alacsony átlagéletkor következtében nem sok idő állt rendelkezésre, hogy kialakuljanak az amúgy jellemzően 40 éves kor felett jelentkező civilizációs betegségek.
A fejlett országokban élő 21. századi ember életmódját tekintve nem csak táplálkozásában tér el paleolit ősétől. A ma élő emberek többsége szellemi vagy könnyű fizikai munkát végez. Ráadásul a saját magunk és környezetünk ellátásához szükséges feladatok is gépesítve vannak – csakhogy a sütés-főzésnél maradjunk: nem szükséges a főtt étel elkészítéshez vadászni, halászni, gyűjtögetni, száraz fát szedni, tüzet rakni stb. Ma a fejlett országokban élő emberek nagy része legalább napi 8 órát tölt fizikailag inaktívan a munkahelyén. A kőkor és a mai kor fizikai munkavégzéséből adódó különbözetet még akkor sem tudjuk kiegyenlíteni, ha a napi munka után becsülettel eljárunk sportolni.
Vagyis, ha nem élünk úgy és nem mozgunk annyit, mint az ősember, pusztán attól, hogy táplálkozásunkban felvesszük (vélt) szokásaikat, nem feltétlenül leszünk egészségesebbek!