A gorgonzola egy észak-olasz sajt. A Milánóhoz közeli Gorgonzola városából származó tehéntejből készült kékpenészes sajtnak két változata van: a fiatalabb, úgynevezett édes, és az idősebb, markánsabb ízű, amit több mint egy évig érlelnek. Kitűnően megy salátákhoz, rizottóba, körtéhez és más őszi gyümölcsökhöz, és természetesen tésztákhoz.

A Pecorino Toscano nem azonos a Pecorino Romanoval. Ahogy a neve is következtetni enged, Toszkánából származik, és ugyanúgy juhtejből készül, mint a Romano. Mivel a juhtej zsírtartalma rendkívül magas, a sajt olajos és isteni. Toszkánában főleg tésztákra és salátákra eszik, de egy kis prosciuttóval magában, ebédre is fogyasztják.

A Taleggio szintén Lombardiából származik. A krémes, diós ízű lágy jellegű sajt tökéletesen illik gyümölcsökhöz, és salátákhoz, de mivel nagyon jól olvad, tökéletes választás csőben sült ételekhez, rizottóbába vagy polentába.

Emiliana-Romana tartomány tehéntejből készült, érlelt sajtját a világon mindenhol ismerik. A Parmigiano Reggiano azonban csak ebben a tartományból készülhet - az ugyanilyen jellegű, de máshol készült sajtokat parmezán gyűjtőnéven hívják. Szigorú szabályokat követve készítik, és legalább 12 hónapig érlelik. Gyakorlatilag az összes olasz ételhez illik - tésztára, rizottóra, rakott és sült zöldségekre, húsételekhez, és még gyümölcsökhöz is jól passzol.

A provolone egy forrázott, gyúrt sajt - általában meg is füstölik. Zsinórokkal közözik össze, és kerek vagy szalámi formába öntik formázzák. Jól olvad, így különösen népszerű, töltött tésztákhoz, csőben sült ételekhez, és grillezve.

A háziasított vizibivaly tejéből készült, Lazioból származó, fehér színű, szálas szerkezetű mozzarellát mindenki ismeri - az más kérdés, hogy az igazi mozzarella és a selejtes hamisítványok között hatalmas különbségek vannak. A zsírdús sajtot nem ízesítik, és semmiféle tartósítószert nem adnak hozzá, ezért a készítés után hamar kell fogyasztani. Többfajta változata ismert, és mivel nagyon könnyen olvad, főleg pizzákhoz, tésztákhoz és sütőben sült ételekhez használják.

A ricotta neve utal arra, hogy készül: a sajtkészítés során visszamaradt savót újra főzik - a főzés után leszűrt savó maradék a ricotta. A semleges ízű, krémes, túróra emlékeztető tejterméket már a rómaiak is készítették, de igazán a XV. században kezdett el népszerűvé válni. semleges íze miatt nemcsak használják ragukhoz, tésztához, zöldségek töltelékének, előételnek, és még jó néhány desszertnek is az alapja.