A limoncello az egyik legismertebb olasz likőr. Ezt az erős, napfényes, citrommal átitatott olasz likőrt általában digestifként vagy vacsora utáni italként fogyasztják. Hazájának tekinti magát Sorrento, Amalfi és Capri is. Ezen a zsebkendő nagyságú háromszögű területen lényegében mindenki készíti, és generációról generációra adja tovább a receptet. A limoncello tehát otthon, házilag is elkészíthető alkoholos ital (persze az itthon kapható citromok a közelében sem járnak a napfényes Olaszország citrusainak), ha a saját konyhánkban kísérletezünk vele, készüljünk fel rá, hogy sajnos nem azonnal fogyasztható: receptünk mindössze 15 percnyi gyakorlati munkát igényel, de legalább egy hetet kell várni, mielőtt elfogyaszthatjuk a végeredményt (de léteznek olyan szigorú receptúrák is, ahol az elkészítés időtartama nagyjából nyolcvan nap körül van, és a héjak érlelésének, fermentációjának ideje semmiképpen nem lehet kevesebb két hónapnál).
A Limoncello eredetét rejtély övezi
Sorrento, Amalfi és Capri lakosai egyaránt állítják, hogy a limoncello tőlük száramzik, ugyanis ez a három olasz város különböző generációk által továbbadott limoncello-készítéssel büszkélkedhet. Caprin egyesek azt mondják, hogy eredete Massimo Canale üzletember családjához köthető, aki 1988-ban jegyezte be az első „Limoncello” védjegyet. Egyes források szerint a szeszes ital az 1900-as évek elejéről származik, az Azzurra szigetén található kis panzióból, ahol egy Maria Antonia Farace nevű hölgy gondozott egy saját citrom- és narancskertet. A háború utáni időszakban unokaöccse nyitott egy bárt Alex Munte villájának közelében. Ennek a bárnak a specialitása a Nonna (nagymama) régi receptje alapján készült citromlikőr volt. 1988-ban az unokaöccs fia, Massimo Canale elindította a Limoncello kisméretű, kézzel készített gyártását, bejegyezve a névjegyet.
Sorrentónak és Amalfinak azonban megvannak a saját legendái és történetei a hagyományos sárga likőr előállításával kapcsolatban. A sorrentói tengerparton például az a történet járja, hogy az 1900-as évek elején a nagy sorrentói családok mindig gondoskodtak arról, hogy illusztris vendégeik megkóstolják a hagyományos receptjük szerint készült limoncellót.
Sőt, Amalfiban egyesek úgy vélik, hogy a szeszes ital még régebbi eredetű, szinte a citromtermesztéshez köthető. Vannak, akik felidézik a parasztok és halászok szokását , hogy reggelente egy kis citromlikőrt ittak a hideg ellen. Mások szorgalmas szerzetesekről beszélnek, akik az élet örömeit igyekeztek megőrizni az imádságok között a középkorban, amikor az utak veszélyesek voltak, és a tengereket fosztogató szaracénok népesítették be.
Lee Marshall, az 1984 óta Olaszországban élő brit újságíró szerint (aki az Internazionale olasz hetilapnak ír) a limoncello története rövid, és nem az agrárhagyományban gyökerezik, mint általában. A L'invenzione della tradizione (A hagyomány feltalálása) című cikkében Marshall azzal érvel, hogy a huszadik század eleje előtti limoncello készítésről nem rendelkezünk történelmi dokumentációval. Sőt, Marshall azt írja, hogy néhány családon és társadalmi körön kívül kevesen itták 1988 előtt, csak azután lett elérhető a környékbeli bárokban, éttermekben és boltokban, miután a Caprin élő helyi vállalkozó, Massimo Canale elkezdte kisüzemű gyártását, majd levédette a „Limoncello di Capri” nevet.
Más szóval, Marshall szerint a Limoncello, mint kereskedelmi jelenség, egyidős az internettel .
Lehet, hogy soha nem tudjuk meg az igazságot, kivéve azt a tényt, hogy a hagyományos sárgaszesz évtizedek óta átlépte a határokat, meghódítva a világ piacának felét.
A történeti kitekintés után nézzünk szét a magyar piacokon és szupermarketeben is: ha kellően jó minőségű citromokkal találkozunk, neki is állhatunk az olasz citromlikőr otthoni elkészítésének.
FONTOS: kizárólag vastag héjú, organikus, azaz kezeletlen citromot válasszunk a házi limoncellónk érleléséhez!
Extra tipp: Fogyasztás előtt fűszerezzük egész fekete borsszemekkel, ami újabb izgalmat hoz a savanykás citromlikőrünkbe.
HOZZÁVALÓK:
11 db kezeletlen citrom, 750 ml vodka, 3 dl víz, 200 g cukor, 1 ek fekete bors
ELKÉSZÍTÉS:
Kezdjük azzal, hogy a citromokat alaposan megmossuk, majd a héjukat vastag csíkokra hámozzuk. Öntsük a vodkát az üvegbe, és keverjük össze a citromhéjjal. Szórjuk hozzá a szemes fekete borsot. Adjuk hozzá a vodkát, keverjük össze, majd szorosan zárjuk le az üveget fedővel. Hagyjuk, hogy a citrom és a vodka szobahőmérsékleten – lehetőleg hűvös, árnyékos helyen, például a kamrában – legalább öt napig, vagy akár egy teljes hónapig érlelődjön, fermentálódjon.
Minél tovább hagyjuk állni, annál intenzívebb, citromosabb íze lesz.
Ha kóstolás után elégedettek vagyunk az ízével, szűrjük át egy finom szitán, és facsarjuk ki a citrom héját, hogy minden csepp limoncellót felhasználjunk. Egy serpenyőben keverjük össze egyenlő arányban a vizet és a kristálycukrot, melegítsük fel, amíg a cukor fel nem oldódik, gyakran kevergetve. Hagyjuk kihűlni a keveréket, majd lassan keverjük hozzá a limoncellóhoz.
Egyes recepteknél ezután újabb egy hónapos pihentetés következik, én ezt most nem vártam ki, de ha van kedvünk, és nem futunk ki a nyárból, érleljük nyugodtan tovább.
Fogyasztásig tároljuk a limoncellót a hűtőszekrényben vagy a fagyasztóban.
A házi limoncello teljes receptjét itt találod, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené!
Fotók és recept: Hering András
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több házi finomság itt:
