Nem egy kifejezett habkönnyű nyári falat - nehéz, zsíros, jó esetben fokhagymás. Mégsem tudjuk elképzelni nélküle a nyarat! Burgonyás, kefíres, hagyományos...Nektek melyik a kedvencetek?
Vetettél már lángost?
Na nem a földbe...régen a lángost nem sütötték, hanem vetették. Mert hiába árulják kólával, menüben, hamburgerrel együtt, azért a lángos egy nagyon régi találmány. Igaz, eleinte nem olajban, hanem kemencében készült. A nagy testvérrel, a kenyérrel együtt. A lángos eredetileg ugyanis nem más, mint korong alakúra nyújtott kenyértészta, amit kenyérsütéskor a kemence elejébe tettek sülni - mivel sokkal kisebb volt, mint a kenyér, hamarabb elkészült, és tökéletes reggeli lett belőle egy kis tejföllel vagy aludttejjel. Olyasmi finomságot kell elképzelni, mint a mostanában újra felfedezett tökipompos - vagyis kenyérlángos, vagy langalló.
Strandos karrier
Mikor a pékségek egyre olcsóbban állították elő a fehér kenyeret, lassan megszűnt az otthoni sütés - és a lángos is kikopott a reggelik közül. A hagyományos formában legalábbis. A századfordulón már egyre többször készítették a kelt tésztát bő zsírban sütve, sok tejföllel, fokhagymával megkenve vacsoráara. A hatvanas években a zsírt felváltotta az egyre olcsóbb napraforgó olaj - a lángos pedig a strandos büfék és így a nyár állandó járulékos kelléke lett.
Vissza a konyhába
Hála a strandos lángosok minőségbeli romlásának az elmúlt években ismét elkeztünk otthon lángost sütni. A lehetőségek tárháza végtelen, készíthetjük burgonyásan, kefíresen, tojással, vagy anélkül, még reform változatban is! Mivel a lángosból célszerű egyszerre többet készíteni, választhatunk olyan receptet is, amit egy hétig is eláll a hűtőben - így apránként süthetünk ki annyit, amennyire éppen szükség van. Egyik nap ehetjük simán, majd sok fokhagymával, tejföllel, sajttal - a bátrabbak pedig kipróbálhatják a lekváros verziót is.