Sokak „nemszeretem” zöldsége a kelbimbó, ami leginkább abból fakadhat, hogy gyakran nem megfelelő elkészítési módokkal párosítjuk. Ilyenkor kapja azt a kellemetlen ízt és illatot, amitől a legtöbben ódzkodnak. A kis gömböknek nagyon jól áll, ha odakapatjuk őket: ilyenkor kellemesen karamellizálódnak, enyhén kesernyés vonal jön elő belőlük. Egyszerűen süssük magas lángon serpenyőben, majd készítsünk belőle salátát, köretet. Vagy tegyük a sütőbe (félbe vagy negyedbe vágva), és süssük össze más zöldségekkel, fűszeresen. Akár húst is tehetünk mellé: ettől még laktatóbb fogást kapunk. Morzsásan sütve is isteni, csakúgy, mint krémlevesként.

Illatos őszi-téli csemegeként jelenik meg elsősorban, de ezen túllépve is használhatjuk: a gesztenye krémleves, köret vagy saláta formájában is beléphet a konyhánkba. Szárnyasok töltelékeként is bevethetjük: a pulykához, csirkéhez vagy libához kiválóan illik. A megannyi édességről pedig ne is beszéljünk!

A bolyhos gyümölcs karakteres ízével és illatával kitűnik a többi őszi gyümölcs közül, ennek ellenére mégis nagyrészt csak sajtot és lekvárt készítünk belőle. Adjunk neki máshol is esélyt: tehetjük levesbe (nem csak gyümölcsösbe), salátába, húsok mellé sülni, és még sorolhatnánk.

Érdekes módon sokkal nagyobb figyelmet kap a torma tavasszal, amikor a húsvéti ünnepkör miatt többet vesszük és esszük. Pedig a szezonja ilyenkor, október-novemberben van, ilyenkor szedik le a friss gyökereket. Reszeljük az orrfacsaró zöldséget mindenbe a levestől kezdve, a tésztán keresztül az egytálételekig.