Idén január 1-jén is degeszre ettük magunkat lencsével, év közben néha mégis karcsú volt a pénztárcánk, az újévi fogadalmaink a diétánkkal együtt pedig valahol január második hetében eltűntek a család, a munka és a nem létező énidő Bermuda-háromszögében.

Csillámpor helyett neked is sütőporos az orrod?

A konyha már a régi paraszti házakban is központi helyet foglalt el: ez a helyiség volt a ház szíve, és bárhogy is alakultak a lakástrendek azóta, a mai napig a konyhában zajlik az élet. Akár vendégeket hívunk, akár csak a családnak főzünk, a konyha finom illatokkal, a legújabb gasztrocsodákkal, örömmel és mosollyal telik meg – legalábbisaz amerikai filmekben és romantikus álmainkban.

A valóság sokkal árnyaltabb, és egészen másként fest: sokszor hulla fáradtan kezdjük meg a sokadik műszakot a konyhában, és ilyenkor még a legegyszerűbb fogásokat is fájdalmas elkészíteni. Nem viseljük jól, ha épp nem sikerül valami, és néha legszívesebben csak rendelt pizzát tálalnánk a több fogásos menü helyett.

Mindannyian tudjuk, milyen az, amikor a szívünket, lelkünket és a kellő mennyiségű sütőport/szódabikarbónát is beletesszük a süteménybe, de a tészta mégsem akar feljönni, miközben az alja már odakozmált. Az sem ismeretlen, amikor a sült húsra nem a szaftos, hanem a szálkás jelző illik, vagy egy új recept kipróbálása után még véletlen sem úgy néz ki az étel, mint a képeken.

A tepsisúrolás sem annyiból áll, mint a reklámokban: áztatás után nem csak egy mozdulat a tisztítása - ha csak ki nem hajítjuk az ablakon - , és maximum a parfümünkből elég a nyakunk mögé 1 csepp, nem a mosogatószerből a zsíros tepsire.

Amire ritkán jön értelmes válasz: mit főzzek holnap?

Tudjuk, milyen érzés, ha úgy gondoljuk, mindent megvettünk, amire szükségünk van, majd főzés közben derül ki, hogy mégsincs hagyma, kevés a só, vagy elfogyott a cérnametélt. Ismerjük a pillanatot, amikor a semmiből kell összeütni valami finomat, vagy a túlkalibrált ételmennyiségből varázsolni valami újat a családnak. És persze, az örök klasszikus, a lehető legidegtépőbb kérdés, amivel minden nap szembesülünk, és rendszerint nekünk kell megválaszolnunk:„Mit főzzek holnap?”

Legnagyobb sajnálatunkra a „nem tudom, mindegy, valami finomat” nevű étel még nem létezik a recepttárban, és olyat, amit a gyerek is könyörgés nélkül megeszik, nem egyszerű főzni. Tegyük hozzá: ha a kedvencét készítjük, épp aznap mégsem kívánja.

Sütni, főzni mégis jó: van, akinek előbbi, másnak az utóbbi megy, a gyakorlottaknak és elkötelezetteknek pedig mind a kettő. De a konyhatündérek élete sem fenékig aludttej, és mi ezt pontosan tudjuk, viszont együtt, egy közösségben még ez is könnyebb. Reméljük, hogy a receptekkel, videókkal, életmódtippekkel és az olvasnivalókkal sikerült egy kicsit színesebbé varázsolni a sokszor szürke hétköznapokat, és szebbé, könnyebbé tenni a dolgos ünnepeket - vagy az egész mögöttünk álló évet.

Most pedig szórjunk konfettiesőt a magasba, álljunk alá, és koccintsunk magunkra, mert a konyhában tevékenykedő nők igazi hősök! Boldog új évet!