Az Oreo keksz valamiféle misztikus dolog lett itt Magyarországon. Talán a misztikus nem is jó szó, inkább a vágyott vagy elérhetetlen, bár ma már azért könnyen beszerezhető egy benzinkúton is. Egyszer csak feltűnt itthon, érdekes, hogy a millió-egy amerikai kekszből pont ez. Ott hihetetlen kultusza van, az biztos: a legeladottabb keksz 1912-es piacra lépése óta. A recept azóta gyakorlatilag változatlan, legalábbis az alaprecept, mert sok változat, limitált kiadás készült azóta, és készül évről évre. Az egyetlen változást a 2006-os év hozta, amikor a transzzsírokat elhagyva kissé módosították a receptet.
Galéria
A házi Oreo elkészítése lépésről lépésre
A keksz egyébként egy ún. szendvicskeksz, A Nabisco (a gyártó neve) szerint "csokoládés szendvicskeksz", de inkább kakaósnak mondanám. Tehát két kakaós keksz között egy édes, fehér krémet találunk. Én magam nem vagyok elragadtatva tőle, gyermekkorom néhány Egyesült Államokban töltött éve után sem lettem rajongó. Egy barátom szerint ezzel egyedülálló vagyok a világon, de azért ez nyilván enyhe túlzás. Szóval a keksz nem is keksz, hanem – szintén a gyártó szerint – ostya. De nem igazán ostyatésztájú egyébként, viszont nagyon morzsálódik, száraz, a krém pedig szerintem túl édes, és a keksz szárazságához mérten nem elég.Ez vagyok én. A milliárd másik ember meg, aki szereti, azt mondja, fantasztikusan ropogós a keksz, a krém pedig légiesen könnyed.
Minden esetre az Oreo egy amerikai hagyomány, ráadásul szponzorként civil ügyeket karol fel, sporteseményeket támogat, nemrég felemelte a hangját például a meleg büszkeség tárgyában, egy szivárványszínű krémmel töltött kekszet mutató hirdetés formájában. A különböző ünnepekre is különlegességeket gyártanak, például Halloween-re narancssárga krémes, Karácsonyra zöld és piros töltelékkel töltött sütiket. Ilyenkor még a kekszekre nyomott pecsét is az ünnepet idézi (pl. töklámpás és karácsonyfa). Készült már tavaly Thanksgivingre, azaz Hálaadásra a Starbucks által híressé tett pumpkin spice-os, azaz sütőtökfűszeres limitált kiadás, és idén februárban, tehát a napokban dobják piacra a nagyon is amerikai, nagyon is hagyományos red velvet, azaz vörösbársony Oreot, amely két vörös kekszből, és krémsajtos töltelékből fog állni. Létezik egyébként mentás keksz is, és a jó amerikai mogyoróvajas is. Ezek közül itthon nem kapni egyik fajtát sem, de egyébként sem a magyar ízlést tükröznék. Az ízlést ugyanis nagyon becsben tartják, Japánban pl. bevezették a zöldteás kekszeket, Kanadában az epres milkshake ízűt, de időről időre, csak a Egyesült Államokban a vörös bársonyhoz hasonló limitált kiadásokkal jelentkeznek.
A házi Oreo receptjéért kattints a fotóra!
Nekem a jelenség egyébként szimpatikus, csak maga a termék nem ízlik annyira. Ezen akartam segíteni, amikor magam jártam utána egy receptnek, amivel házilag is elkészíthetem. Nem pont olyan, mint a bolti, bár a krém nagyon hasonlít (és annyit teszek bele, amennyit én akarok!). A tésztája puhább (éljen), és persze nekem a egész jobban ízlik. Ízre egyébként tényleg nagyon hasonlít az egész, csak a textúra más, de én ezzel ki is békültem. És – nem utolsósorban – mindenki másnak, Oreo-rajongóknak, és teljes ignoranciában szenvedőknek egyaránt ízlett.
