A halak teljes értékű fehérjetartalma magas, és sok vizet tartalmaznak, ezért könnyen emészthetőek. Ez okozza azonban fokozott romlandóságukat is.
Zsírtartalmuk csakúgy, mint más állatok húsánál, fajtánként változó lehet. Gyakran halljuk, hogy a halhús zsírösszetétele omega-3 zsírsavtartalmának köszönhetően kedvező élettani hatású, legyünk azonban tisztában azzal, hogy érdemi omega-3 zsírsavtartalma elsősorban a tengeri halaknak van, az itthon is elérhető édesvízi halak közül pedig a busának. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy ne szerepelhetne az étrendünkben az ízletes roston sült keszeg vagy a grillpartikon ne süthetnénk pisztrángot. Sőt! Figyeljünk arra, hogy együnk legalább heti egyszer halat.
Mondhatnám, hogy hiába tekinthető egészséges alapanyagnak a hal, ha aztán az itthon általánosan jellemző ételkészítési technológiával – úgyis mint bundázás, paprikás lisztben forgatás, majd bő zsiradékban sütés – a könnyen emészthető húsból nehezen emészthető ételt készítünk.
Bő olajban sütni? Csak azt ne kelljen!
Annak érdekében, hogy megőrizzük a halhús kedvező élettani tulajdonságait, válasszunk kímélő technológiákat. A hagyományos, zsírral készült paprikás halászlé mellett ismerkedjünk meg a fűszeres, mediterrán típusú hallevesekkel, amelyek változatosan elkészíthető, kitűnőelső fogások. A rántott és paprikás lisztben megforgatott halak helyett válasszuk a fűszeres párolt, sült, grillezett halételeket. Személy szerint azt gondolom, ekkor az ízük is jobban érvényesül.
Ma már a piacok, hipermarketek kínálatában számos tengeri és édesvízi hal közül választhatunk. Kísérletezzünk bátran, próbáljunk ki új fajtákat. Természetesen figyeljünk a romlandóságra, ha nem fogyasztjuk el a vásárlás napján a halat, fagyasszuk le, fogyasztásnál mindig ügyeljünk a szálkákra.