Fűszerolaj/ecet

Mind a fásabb, mind a zsengébb szárakat elrakhatjuk olajban vagy ecetben: így átadják majd a bennük lévő aromákat a folyadékoknak. Használhatunk egyszerű napraforgóolajat is, de természetesen, ha van otthon, olívát is. Ecetből megfelel az alma- vagy a sima ételecet is. Hagyjuk állni a fűszerszáras üvegeket legalább egy hétig, majd kóstoljuk meg az eredményt: ha szeretnénk, tovább is érlelhetjük, újratölthetjük az üvegeket. Fontos, hogy mind az érlelés, mind a tárolás fénytől védett, hűvös, száraz helyen történjen.

Alaplé

Levesekbe azért nem érdemes beleszórni a zöldfűszerszárakat, mert nem nyújtanak túl esztétikus látványt egy tál gőzölgő gulyásban vagy bármilyen más fogásban. Ezzel szemben, ha alaplevet készítünk, bátran tegyük félre hozzá a maradványokat, mert a fűszerek levéltől megfosztott részei kellemes aromát adhatnak a lének.

Húsnyárs

Kifejezetten a fás szárak felhasználására lesz alkalmas ez a módszer: a rozmaring szinte bokorszerű ágai például olyan kemények, hogy bevethetjük őket nyársalt húsok sütésénél. Átszúrni talán nem tudjuk majd velük a nyers szeleteket: ezért ejtsünk kisebb bevágásokat késsel, más konyhai eszközzel a húson. Ha ilyen módon sütjük meg a grillen vagy a serpenyőben a pácolt, ízesített hússzeleteket, nemcsak kívülről, hanem belülről is több fűszeraromát kapnak.

Halízesítő

Nemcsak a hús-, hanem a halételek is kaphatnak a fűszermaradékokból: amikor egész halat sütünk, annak megtisztított, felvágott hasába fektessünk pár szárat. Ilyen módon felhasználhatjuk a leveleket a körethez, mártáshoz vagy salátához, mellette pedig a halhús fűszerezéséről sem kell lemondanunk. Mivel úgyis eltávolítjuk fogyasztás közben a zöldfűszert a halhasból, nem kell feltétlenül a legjobb részeit felhasználnunk az értékes növénynek, megteszi a maradék is – hisz’ aromát az is őriz bőven.