Cékla

A kemény gyökérzöldséget érdemes héjastul, némi olajjal, alufóliába csomagolva teljesen puhára sütni (40-60 perc alatt), majd hagyni kihűlni a csomagolásban. A héj lehúzása után tetszőleges alakúra vághatjuk, kockára, gerezdre, ahogy tetszik. A cékla édeskés ízét kiegészíthetjük gyümölcsökkel (alma, körte), aszalványokkal (pl. szilva), és ellenpontozhatjuk karakteres zöldekkel (zellerszár, rukkola, spenót). A magvak közül a dió, a sajtok csoportjából pedig a friss kecskesajt vagy a feta egészíti ki a legjobban. Dresszingjében a balzsamecet ajánlott.

Sütőtök, édesburgonya

Egészben, de kockára vágva is süthetjük a narancssárga zöldségeket, utóbbi esetben olajjal és fűszerekkel elkeverve. Mivel ezek a zöldségek is édeskések, hasonlóan adhatunk a salátához gyümölcsöt, vagy az ellenkező irányba is elvihetjük az ízprofilt némi kelkáposztával, édesköménnyel, párolt mángolddal. Természetesen tökmaggal adjunk neki ropogós textúrát, a különleges aromákról pedig a kéksajt gondoskodjon.

Fodros kel

Nincs is különlegesebb salátakiegészítő a ropogósra sütött kelchipsnél. A megmosott, feldarabolt fodros leveleket keverjük el olajjal, sóval, borssal, majd nagyjából 10-15 perc alatt süssük ropogósra őket. Keverjük össze más zöld levelesekkel, esetleg sült édesburgonyával vagy sütőtökkel. Kevés parmezánt, más keménysajtot reszeljünk rá, a ropogós elemet pedig el is hagyhatjuk, tekintve, hogy maga a zöldség már képviseli ezt az állagot. Az öntetet se gondoljuk túl: kis olívaolaj, kis balzsamecet megteszi.

Padlizsán

Talán a padlizsán az a zöldség, ami a lehető legkrémesebbre sül a sütőben: ezek után pedig csodás, különleges saláták születhetnek belőle. Mindegy, hogy egészben, héjastul tesszük a tepsire, és utána szedjük szálakra vagy alapból kockázva sütjük, a végeredményként kapott krémes darabokat keverjük paradicsommal, paprikával, lilahagymával. Kerülhet bele gránátalma is, valamint kuszkusz, a mandula pedig kifejezetten jól illik a padlizsánhoz.

Csicseriborsó

Talán a konzerv hüvelyes egyik legélvezhetőbb formájáról beszélünk, ha a pirításnak alávetett, ropogós szemek jönnek szóba. A lecsöpögtetett csicserit olajjal és tetszőleges fűszerekkel kell addig sütnünk, míg a nekünk szimpatikus ropogóssági szintet el nem éri. A hüvelyes inkább kiegészítő, semmint salátaalap: szórjuk rá bármelyik kedvenc zöldséges, gabonás, sőt, tésztás salátánkra.

Kelbimbó

Sokan nem kedvelik a miniatűr „káposztafejeket”, leginkább csak azért, mert még nem kóstolták a zöldséget finoman elkészítve. Például szinte félig szenesre sütve, durván karamellizálva, ami a főzéssel és párolással ellentétben tényleg karaktert ad a bimbóknak. Ezt nem is érdemes mással elnyomni, keverjünk a kelbimbóhoz gránátalmát, balzsamecetet, szezámmagot, esetleg egy kevés kecskesajtot/fetát.

Karfiol, brokkoli

A zöld és fehér rózsákat is hasonló módon szépen megpiríthatjuk: azok a részek, amelyek a tepsi forró fémfelületével érintkeznek, csodás állagot kapnak. Az ízről azonban nekünk kell gondoskodnunk, tekintve, hogy sem a brokkoli, sem a karfiol nem túl kifinomult ízéről híres. Fűszerezzük alaposan, valamint lássuk el a sült salátát egy másik zöldséggel (pl. cékla, édesburgonya, sütőtök), ress gyümölcsökkel (alma) vagy hüvelyesekkel. Az öntetében használjunk citrom- vagy limelevet.