Minden (nyilvánvalóan) a palacsinták kisütésével kezdődik: próbáljuk meg őket minél vékonyabbra sütni, hogy minél több réteget létrehozhassunk majd a tortán belül. Persze legyünk óvatosak, nehogy elszakítsuk őket.

Az is fontos, hogy a tortát már kihűlt palacsintákból kezdjük el összeállítani: ha még meleg a tészta, az megolvaszthatja a kiválasztott tölteléket.

És ha már töltelék: válasszunk valami kevésbé folyós, de könnyen kenhető dolgot. Hiszen vékony rétegben kell majd felvinnünk a palacsintákra, azonban azt is el kel kerülnünk, hogy kifolyjon a rétegek közül. Jó választás valamilyen sűrűbb lekvár, tejszínhab vagy diós krém.

Ne töltsük túl a rétegeket, mert attól púpos lesz a tortánk. Ugyan az elején még jónak tűnhet a dolog, de minél több réteget egymásra halmozunk, annál jobban megemelkedik a torta közepe. Ez pedig végső soron szétcsúszáshoz vagy ledőléshez is vezethet.

Szintén ne szálljunk el nagyon a magassággal: nagyjából 12-15 palacsinta már elég impozáns tortát ad, ha ennél feljebb megyünk, akkor veszélybe sodorjuk a palacsintatortánk épségét. Ha mindenképpen több réteget szeretnénk, süssünk kisebb átmérőjű palacsintákat.

Végül pedig a bevonásnál is érdemes óvatosnak lenni: egyrészt itt is egy könnyen kenhető krémet válasszunk, vagy olyan bevonatot, amit önteni lehet (csokoládémáz). Másrészt ne maceráljuk nagyon spatulával a palacsintatorta oldalát és tetejét, mert attól szétcsúszhatnak a rétegek. Hagyjunk neki bátran rusztikus külsőt: úgy lesz az igazi.