Túl öreg padlizsánt vettél

A legtöbb esetben észrevehetjük majd, hogy a problémák a nedvességhez vezetnek vissza. A víz ugyanis a barnulás, pirulás ellensége, ha sok van belőle egy alapanyagban, nehezebb dolgunk lesz az aranybarna szín elérésével. Az idősebb padlizsánok például több nedvességet tartalmaznak (ezért puhák és ráncos a héjuk) – ezeket kerüljük, csak feszes, fényes darabokat vásároljunk a boltban.

Túl vastagra vágtad

A padlizsán olajban történő sütése esetén az ideális méret, ha maximum ujjnyi vastagra vágjuk a szeleteket illetve ezekből a szeletekből a kockákat. Így nemcsak a külső lesz szép, egységesen pirult, de a belső is gyorsabban átsül: krémes lesz, és nem kezdi el magába szívni az olajat.

Nem sóztad be előre

Az is jó módszer lehet, ha előre megszabadulunk a padlizsánban lévő nedvesség egy részétől. Erre a legjobb eljárás a besózás, ugyanis a sónak dehidratáló, tehát vizet elvonó hatása van. A szeleteket/darabokat sózzuk be alaposan, majd hagyjuk állni sütés előtt 20-30 percig. A kockákat enyhén kinyomkodhatjuk, a szeletekkel azonban legyünk óvatosabbak, ezeket csak papírtörlővel itassuk le. Ha szitába tesszük a padlizsánt sózás után, és aláteszünk egy tálat, a nedvesség könnyebben távozik majd.

Túl kevés olajat használsz

A zsiradék hiánya sütés közben ezt jelenti majd, hogy szinte nincs semmi a padlizsán és a forró edény között. És ugyan így is elérhetünk némi barnulást, a szárazon sütés inkább kérget süt a szeletekre, így belülről nem tud távozni a nedvesség. Ha azt látjuk két kör sütés között, hogy elfogyott az olaj, pótoljuk, ne fukarkodjunk vele.

Nem elég forró a zsiradék

Szintén nem fog végbemenni a kívánt pirulás és színváltás, ha nem hevítjük fel eléggé az olajat az edényben. Nyugodtan forrósítsuk fel, megégni nem fog benne a padlizsán – ha nem vagyunk biztosak a hőfokban, dobjunk egy próbadarabot a zsiradékba, nézzük meg, pezsegni kezd-e. Ha a padlizsán folyamatosan buborékozik és serceg, akkor kellő hőfokon sül.