A pizza alapját egy végtelenül egyszerű kelt tészta adja, amihez nem is kell más, mint liszt, víz, élesztő (vagy kovász) és só. Javíthatunk azonban a tésztánk állagán, ha csorgatunk bele egy kevés olívaolajat. Ráadásul ettől az íze is kellemesebb lesz.

Ugyan a tésztát egy óra alatt is megkeleszthetjük és meggyúrhatjuk, de sokkal, sokkal finomabb eredményt érhetünk el, ha lassú kelesztéssel dolgozunk. Ehhez csak annyit kell tennünk, hogy összekeverjük az alapanyagokat egy nagy tálban (tehetünk bele több vizet, hogy lágyabb legyen), majd betesszük a hűtőbe egy éjszakára. Nem kell gyúrni sem, megdolgozni sem. Ettől lesz olyan fantasztikusan levegős-buborékos a tészta.

Hagyjuk ki a szósz főzését: egyszerűen csak turmixoljuk néhány konzerv paradicsom tartalmát (egészet vegyünk, ne daraboltat) fűszerekkel, olívaolajjal. Ettől sokkal frissebb íze lesz a feltétnek, és időt is spórolhatunk.

Ne olajozzuk ki a tepsit, hanem szórjunk rá egy kevés lisztet, és tegyük be melegedni a sütőbe. Így a tésztát már egy alapból forró felületre tehetjük majd, ami sokkal ropogósabbá teszi az alját.

Kerüljük a magas nedvességtartalmú feltéteket: ezek a sütés alatt eláztathatják a tésztát, ami így nyers maradhat. Tipikusan ilyen feltét a nagy darab zöldség (pl. paprika, paradicsom), kukorica.

Szintén a tészta nyersen maradását okozhatja a feltétek túlhalmozása. A pizzánál a kevesebb több, ne vigyük túlzásba a szórást.

Ne használjunk túl zsíros sajtokat: ezek, amikor elolvadnak, egy vastag zsírréteget hoznak létre a pizza tetején, ami nem is annyira gusztusos, másrészt az átsülést is gátolja.

Amennyiben használunk friss zöldfűszert (pl. bazsalikom), azt mindig sütés után tegyük a pizzára, különben a levelek megégnek, és kiszáradnak. A még meleg lepényre szórjuk őket, hogy a hőtől kiadják az aromájukat.