Túl sok vizet használsz: a magas hidratációnak vannak bizonyos előnyei, azonban, ha nem vagyunk jártasak a kenyérsütésben, inkább megnehezíti a dolgunkat. Ráadásul az ilyen tésztáknak más igényeik vannak a kelesztés, a gyúrás és a formázás során. A tésztánk legyen laza, de ne folyós, viszont ne legyenek benne száraz, lisztes csíkok sem. A túl lágy kenyértészta mindenhova leragad, és a vekni ellaposodik a sütőben.

Túl sok élesztőt használsz: akár friss, akár szárított fajtát használunk, egyikkel se essünk túlzásba. Ez egyrészt túlkelesztheti a tésztát, másrészt kellemetlen ízt is adhat a vekninek. Egy fél kilós kenyérhez friss élesztőből nagyjából 10-15 grammot tegyünk, szárítottból pedig maximum 1 tasakot, de inkább kevesebbet.

Nem elég forró a sütőd: mindig gondoljunk arra, hogy a legjobb kenyér igazából kemencében készül: ilyen szellemben fűtsük fel a sütőnket. Ugyan a villanysütő is jó munkát végez, ha gázsütőnk van, azzal még nagyobb szerencsénk lesz: itt intenzívebb a hő, ami egyenletes emelkedést és ropogósabb héjat eredményez.

Nem hagyod pihenni a veknit: a sütésnek nincsen vége azzal a mozdulattal, hogy kiemeljük a forróságból a veknit: ilyenkor még belül olyan folyamatok történnek, amelyek a kenyér végső szerkezetét alakítják. Ha rögtön belevágunk, egyrészt össze is nyomjuk a kenyeret, másrészt kiengedjük belőle a gőzt, aminek fontos szerepe van abban, hogy milyen lesz a vekni belsejének állaga. Hagyjuk teljesen kihűlni a kenyeret: adjunk neki legalább 1-2 órát. Nehéz kihívás, de megéri.