Hideg a gombóc

Nem véletlen, hogy frissen, azon melegében kell bebundázni és tálalni a gombócokat. Persze, persze a logika is azt diktálja, hogy azonnal fogyasszuk el, de ennél van egy fontosabb oka is a sürgősségnek. Amikor kiemeljük a főzővízből a gombócot, annak felületén marad valamennyi a folyadékból, ami nagy mennyiségű keményítőt tartalmaz. Ez a réteg pedig segít „megfogni” a morzsát, egységesebb bundát alakít ki.

Túl zsíros a morzsa

Annak is nyomós oka van, miért kell enyhén megpirítani a morzsát egy kevés zsiradékon, mielőtt nekikezdünk a gombócforgatásnak. Önmagában a panír túlságosan száraz, nem tapadna kellően a krumplis felületre. Persze nem szabad túlzásokba esnünk az olajjal/vajjal: ha nagyon zsíros lesz a morzsa, inkább csúszni fog, semmint tapadni.

Túl száraz a morzsa

Valahol hasonló ok miatt fulladunk kudarcba, ha nem elég zsíros a morzsánk: a kenyérszemcsék elcsúsznak egymáson, és könnyen leperegnek a gombócról, még akkor is, ha annak felülete kellően keményítős. Figyeljünk az arányokra a panír készítésénél: 100 gramm morzsához használjunk legalább 1 evőkanál olajat vagy fél evőkanál vajat.

Túl nagy szemű a morzsa

Manapság már többféle morzsa közül is választhatunk, azonban jobban tesszük, ha megmaradunk a klasszikusoknál. Mégsem véletlen, hogy a „panírmorzsa” felirat szerepel azokon a bizonyos zacskókon. A pankót és nagyobb szemű morzsatársait hagyjuk meg rántott ételekhez és más, kohézívabb bundák megalkotásához.

Túl darabos a morzsa

Szintén a nagy szemcsék miatt figyeljünk oda az extra alapanyagok hozzáadására. Nyugodtan használjunk például diót, mandulát vagy más magvakat, mert kellemes ízt adnak a gombócnak, de ezeket inkább darálva, esetleg nagyon apróra vágva keverjük a panírhoz, és ne nagy darabokban – ezek ugyanis nem fognak rátapadni a labdacsokra.