Megcsúszott mozdulatok

Azon a ponton érezhetjük, hogy valami nincs rendben, ha az aprító, szeletelő és vágó mozdulataink megszokott folyamában fennakadás következik be. A leggyakrabban a penge csúszhat meg, általában azért, mert az életlenség miatt nagyobb erőt kell kifejtenünk munka közben. Ez pedig kevésbé precíz, agresszív vágásokhoz vezethet.

Elvágott kezek

Az első pontból egyenesen következik a második: ha pontatlanok a mozdulataink, sokkal nagyobb eséllyel fogjuk magunkat megvágni vágás közben. Azt hihetné az ember, hogy sérüléseket inkább zsilett élességű késekkel lehet szerezni, azonban ez egyáltalán nem igaz: a tompa eszközök jóval veszélyesebbek.

Szétnyomott zöldségek

Elég feltűnő lesz, amikor a paradicsomok lapulnak, belsejük kifolyik a vágódeszkára, a ress paprikák inkább szakadnak, mint karikázódnak, a hagymák rétegei egymáson csúsznak ahelyett, hogy hajszálvékony félholdakra vagy kockákra szeletelődnének: a ludas mindegyik esetben a tompa késünk lesz.

Szaggatott kenyérfélék

Bizony nemcsak a séfkések tompulhatnak el, hanem a recés kenyérvágó pengék is idővel veszítenek élességükből. Ezt akkor fogjuk észrevenni, ha a friss, ropogós héjú és foszlós bélű kenyerünkből nem tudunk szép, egyenletes karajokat vágni, ha a zsemléink felezése során a penge magával ragadja a puha belsőt és egy nagy gombóccá préseli azt. A kenyérvágó kést is ugyanúgy élezzük, mint a többi konyhai eszközt, ne riasszon el minket a hullámos penge.

Trancsírozott húsok

Mindegy, hogy nyers vagy sült állapotukban végezzük, de a különböző húsok szeletelése is lehet egy indikátor a késeink tompaságát illetően. Ha a nyers hús inkább cafatokban végzi, nem akar szépen leválni a csontról, amikor belemetszünk, vagy amikor a szaftos sültből nem tudunk rendes szeleteket vágni, a rántott szelet összelapul a kés alatt, lássuk be, hogy eljött az élezés ideje.