1. Pihentetés hossza

A legtöbb gofrirecept összetevői között áll a szódabikarbóna, ami azért fontos, hogy könnyű, puha tésztát kapj. A szódabikarbóna apró gázbuborékot képez a tésztában, viszont ezek nem tartanak ki sokáig, és ha órákat pihen a nyers tészta, akkor kemény, kaucsuk állagú gofrit kapunk. Ha fél órára teszed a hűtőbe, az pont elég is lesz.

2. Vaj vs. tej

A receptek többsége olvasztott vajat ír az összetevőknél, de azt elfelejtik megemlíteni, hogy a tejnek vagy szobahőmésrsékletűnek vagy langyosnak kell-e lennie. Ugyanis, ha a meleg vajat a hűtőből kikapott tejjel öntjük össze, akkor garantáltan megkeményedett kis vajdarabok fognak úszkálni a felszínén. Így sütés után kemény tésztát rágcsálhatunk.

3. „Olajozás”

A tapadásmentesnek minősített gofrisütőket is érdemes legalább vékonyan átkenni növényi olajjal vagy vajjal, hogy semmiképp ne ragadjon bele a sütőbe az édesség. Nem ritka, hogy annyira belesül a formába, hogy a végén darabokban kell kikapargatni a tésztamaradványokat.

4. Sülési idő

Függ a formától, a tészta sűrűségétől és a sütési hőmérséklettől is, hogy mennyi ideig kell sütni a tésztát. A legtöbb gofrisütő már fel van vértezve olyan funkcióval, ami jelzi, ha megsült, de sok esetben csalódnunk kell a megbízhatóságában. Éppen ezért próbáljátok ki azt a módszert, hogy az utolsó gőzfelhő kipöffentésével nyitjátok csak ki a sütőt.

5. Újramelegítés

Mire a sütés végére érünk, szinte biztosan összeesett, fonnyadt gofrik fognak már sorakozni a tányéron. Azért, hogy ne ezzel kelljen beérned, dobd rá a 200 fokosra melegített sütőrácsra, és olyan lesz, mintha rögtön a gofrisütőből ennéd.