Szokások, amiket nagyitól örököltünk – Neked is szedett még egy merőkanállal?

A nagyi mindig szedett még egy merőkanállal, hiába tiltakoztál, hogy jóllaktál, és elképedt, milyen sápadt vagy, amikor pont jól néztél ki, ezért fagyisdobozokba pakolt ételadagokkal jöttél el tőle.

Összeszedtünk pár szokást, amiket nagyszüleink után mi is tovább viszünk magunkkal...ők még egészen más korban éltek, mint mi, így életvitelük és szokásaik is eltértek a mienktől. A háborús időszakban az étel mennyisége és sokfélesége nem mindig volt biztosított, így nekünk, unokáknak mindent meg akartak adni, amiből nekik szűkölködniük kellett.

Rendszerint szinte mindenből volt tartalék, és a tartaléknak is volt vésztartaléka.

Soha nem lakhatsz jól

Nagymamánál nem létezett az a fogalom, hogy jóllaktál. Nagyi mindig dupla annyit szedett, mint kértük, ha pedig tiltakozni kezdtünk, miszerint túl sok a tányéron tobzódó húsleves, biztos, hogy került rá még egy merőkanállal. Ha sikerült mind betermelni az elénk tálalt ételmennyiséget, egy kicsit még repetázni is kellett, hogy nagyi megnyugodjon, tényleg jóllaktunk. A hagyományt tovább örökítve, ma már mi tukmáljuk az ételt a családtagokra, barátokra.

A (majdnem) eredeti Újházi-tyúkhúsleves, recept a képen!
  • Fagyisdobozokba rejtett útravaló

Nálunk, magyaroknál a kiürült fagyisdobozok nem a szemétben végzik, hanem reinkarnálódnak, és ételtárolóként születnek újjá. Gyerekkorunk óta így van ez, és lássuk be, generációk óta öröklődik ez a hagyomány, még akkor is, ha a dobozok teteje nem zár rendesen.

Ahogy azt már nagyitól is megtanultuk, egy-két nejlonzacskó és befőttesgumi majdnem minden szivárgást megold, vagy legalábbis egy darabig felfog.

  • Nincs olyan, hogy kis adag

Nagyi csak saját magának szedett keveset, a családnak, főleg nekünk, unokáknak mindig úgy megpakolta a tányért, mintha két ember evett volna belőle. Mivel nagyszüleink gyerekkorát és fiatalságát a háborúk miatti nélkülözés szőtte át, ezt kompenzálva, a tányérjainkat mindig rogyásig pakolták. Ha pedig nem tudtunk mindent megenni, biztos, hogy a maradékot - is- elpakolták nekünk az útra.

  • Rengeteg konyharuha és abrosz

Nagymama mindig a végsőkig használta a konyharuhákat, miközben a szekrényben feltornyozva álltak az új textilek. Mindig beszerzett egy-két újat, de azokat soha nem fogta be, helyette gondosan behajtogatta a szekrénybe. Ha már végképp elkerülhetetlen volt, kizárólag a stóc aljáról vett ki egyet, a legújabbakhoz nem nyúlt.

Mostanság ugyan már hamarabb leselejtezzük az elhasznált darabokat, de egészen biztos, hogy - nagyi után szabadon - jó pár tartalék konyharuha lapul sokunk szekrényének mélyén.

  • Az utolsó csepp mosogatószer is számít

Ha te is kényszeresen kipréseled az utolsó csepp mosogatószert a flakonból, tudd, hogy nem vagy egyedül. Kétféle módszer ismert: az egyik, amikor napikig fejjel lefelé állítva tárolod a flakont, és így éred el, hogy maximálisan kihasználj minden csepp szert. A másik, népszerűbb módszer a vízzel hígítás, ami egészen addig megy, amíg már csak buborékokat tudsz kiszuszakolni a műanyag üvegből.

Szerző: Petrás Gabriella


Még több nosztalgia itt:

Címlapról ajánljuk

További cikkek