Összeszedtünk pár szokást, amiket nagyszüleink után mi is tovább viszünk magunkkal...ők még egészen más korban éltek, mint mi, így életvitelük és szokásaik is eltértek a mienktől. A háborús időszakban az étel mennyisége és sokfélesége nem mindig volt biztosított, így nekünk, unokáknak mindent meg akartak adni, amiből nekik szűkölködniük kellett.
Rendszerint szinte mindenből volt tartalék, és a tartaléknak is volt vésztartaléka.
Soha nem lakhatsz jól
Nagymamánál nem létezett az a fogalom, hogy jóllaktál. Nagyi mindig dupla annyit szedett, mint kértük, ha pedig tiltakozni kezdtünk, miszerint túl sok a tányéron tobzódó húsleves, biztos, hogy került rá még egy merőkanállal. Ha sikerült mind betermelni az elénk tálalt ételmennyiséget, egy kicsit még repetázni is kellett, hogy nagyi megnyugodjon, tényleg jóllaktunk. A hagyományt tovább örökítve, ma már mi tukmáljuk az ételt a családtagokra, barátokra.
- Fagyisdobozokba rejtett útravaló
Nálunk, magyaroknál a kiürült fagyisdobozok nem a szemétben végzik, hanem reinkarnálódnak, és ételtárolóként születnek újjá. Gyerekkorunk óta így van ez, és lássuk be, generációk óta öröklődik ez a hagyomány, még akkor is, ha a dobozok teteje nem zár rendesen.
Ahogy azt már nagyitól is megtanultuk, egy-két nejlonzacskó és befőttesgumi majdnem minden szivárgást megold, vagy legalábbis egy darabig felfog.
- Nincs olyan, hogy kis adag
Nagyi csak saját magának szedett keveset, a családnak, főleg nekünk, unokáknak mindig úgy megpakolta a tányért, mintha két ember evett volna belőle. Mivel nagyszüleink gyerekkorát és fiatalságát a háborúk miatti nélkülözés szőtte át, ezt kompenzálva, a tányérjainkat mindig rogyásig pakolták. Ha pedig nem tudtunk mindent megenni, biztos, hogy a maradékot - is- elpakolták nekünk az útra.
Fenséges csirkepaprikás
A csirkepaprikás egyike azon ételeknek, amely szinte a legközelebb áll a szívünkhöz, hisz megannyi családi ebéd emléke köthető hozzá. Igaz, hogy a nagymama paprikása mindig a legjobb ...
Stefánia vagdalt, ahogy a Nagyi is sütötte
A Stefánia vagdalt (vagy más, ismertebb nevén Stefánia szelet, töltött fasírt) népszerűsége a nyolcvanas években tört be a magyar gasztronómiába és konyhákba, innentől nem volt ...
Nagyi házi zserbója
Semmi kétség, a zserbógyártás igazi mesterei a nagymamák, így nem véletlen hogy ezt a receptet is egy családi gyűjteményből szereztem be!
- Rengeteg konyharuha és abrosz
Nagymama mindig a végsőkig használta a konyharuhákat, miközben a szekrényben feltornyozva álltak az új textilek. Mindig beszerzett egy-két újat, de azokat soha nem fogta be, helyette gondosan behajtogatta a szekrénybe. Ha már végképp elkerülhetetlen volt, kizárólag a stóc aljáról vett ki egyet, a legújabbakhoz nem nyúlt.
Mostanság ugyan már hamarabb leselejtezzük az elhasznált darabokat, de egészen biztos, hogy - nagyi után szabadon - jó pár tartalék konyharuha lapul sokunk szekrényének mélyén.
- Az utolsó csepp mosogatószer is számít
Ha te is kényszeresen kipréseled az utolsó csepp mosogatószert a flakonból, tudd, hogy nem vagy egyedül. Kétféle módszer ismert: az egyik, amikor napikig fejjel lefelé állítva tárolod a flakont, és így éred el, hogy maximálisan kihasználj minden csepp szert. A másik, népszerűbb módszer a vízzel hígítás, ami egészen addig megy, amíg már csak buborékokat tudsz kiszuszakolni a műanyag üvegből.
Szerző: Petrás Gabriella
Még több nosztalgia itt:
