Adott egy nagyon szeretni való hely Budapest belvárosában: kevés férőhely, fiatalos belső, kedves kiszolgálás, meghitt hangulat: ők a Dear Budapest. Lassan egy éve vannak nyitva, kellemes reggeliket és finom ebédeket kínálnak, de most úgy döntöttek, hogy vacsora-fronton is kipróbálnának magukat.

Szerették volna, ha az átlagostól eltérő, kicsit különleges, de véletlenül sem túlfaksznizott vacsorákkal tudnak indítani, és meg is találták ehhez a tökéletes koncepciót és az embert, aki ezt életre tudja kelteni.

Nagy Sándor, Sanya, a Hódítás a konyhábancímű blog szerzője tíz éve foglalkozik gasztronómiával - blogol, tematikus vacsorákat ad, különböző fesztiválokon eteti a népet, és közben próbálja megőrizni az otthonról hozott ízeket, technikákat, hagyományokat. Egy szóval, az örökségét.

Sanya számára az őszinte gasztronómia: "Amit otthonról hozunk anyánktól, nagyanyáinktól. Az összes emlék, az összes nagy családi ebéd és vacsora, a leszaftozott abrosszal, üres pálinkás és borospoharakkal, kenyérrel kitunkolt tányérokkal. Emlékekkel és érzésekkel, amiket az ételeken keresztül magunkkal hoztunk és viszünk is tovább." A kicsit modernizált, de lényegében régi, gyerekkori ízeket és hagyományos, hajdúsági ételeket felvonultató Örökség vacsora-sorozatnak pedig tökéletes helye van a kuckózós, barátságos Dear Budapestben.

Érkezéskor "szedd magad" házi pálinkával, ropogós töpörtyűvel és kovászos kenyérrel vártak minket.

Én ugyan sejtettem, hogy egy nyolc fogásos vacsora előtt nem kéne betöpiznem, de pár szemet csak meg kellett kóstolnom - ti se hagyjátok ki, csak óvatosan, mert a fogások nem véletlenül kapták meg az örökség logót: méretben is olyanok, mintha a nagyi szedte volna a tányérunkba.

Az első előétel sült sertésmáj volt grillezett újhagymával és tejföllel, vajon pirult zsályával - szinte láttam magam előtt, hogy egy hasonló ételcsomagot kap az a gazda is, aki a földeken tölti a napot. Másodszor rakott krumplit kaptunk - tejföl helyett sűrű joghurttal, friss zöldekkel és egy hetyke kis fürjtojással. A rakott krumpli amúgy egy nehéz téma: én konkrétan csak két helyet tudok a városban, ahol jól csinálják, annyira tipikusan házi koszt, hogy a legtöbb helyen csak az otthoni verzió paródiáját lehet megkóstolni. Sanya rakott krumplija pedig jó volt: pont olyan, amilyennek egy rakott "krumónak" lennie kell: puha krumpli, amit szépen töredezik, ahogy a villával turkáljuk, roppanós kolbász, vastag tojáskarikák, az egész körül pedig az a jó kis kolbászzsíros szaft, ami miatt az egészet annyira szeretjük.

Semmi flanc, tényleg olyan, ahogy azt jobb esetben otthon megszoktuk.

A levesekből kettőt kaptunk, először egy hagyományos köménymaglevest, majd egy babéros galamblevest. A köménymagleves olyan, mint a tojásleves: valaki vagy nagyon szereti, vagy nagyon idegenkedik tőle. megvallom őszintén magamtól soha neki nem állnék - nem mintha olyan nagy kunszt lenne, egyszerűen csak annyira kiveszőben van a mai gasztronómiából a sok kézműves hamburger meg fine dining mellett. Pedig pár évtizeddel ezelőttig generációk nőttek fel rajta, ráadásul Sanya verziója egy kis csavart is kapott: a kenyérkockákon kívül joghurt és pirított magok is kerültek rá feltétként.

A második leves pedig igazi különlegesség, valószínűleg csak a Hajdúságban készítették/készítik: babéros galambleves.

Egy egyszerű, ecetes, tejföllel habart galamblevesről van szó, amibe a galambhús a feltét. Van annyira különleges, mint egy vietnami leves, csak nem kóstolhatjuk meg annyi helyen a városban.

A főételek közül a rakott kel mangalicával és bulgurral készült, és egy kis sárga paprikakrémmel dobták be.

A paprikás krumpli mellé hatperces tojást kaptunk, magát az ételt pedig sáfránnyal és pirított magokkal turbózták. És kaptunk még egy hajdúsági különlegességet is - vászonfazékban sült birkát. A cserépedényben szalonnával, reszelt kenyérmorzsával, vörösborral, egyben sült étel igazi "örökség" íz - akárcsak a galambleves, ez is egy nem mindennapi, múltidéző fogás. A desszertként kapott zserbópalacsinta - a diós-lekváros palacsintarakottas szilvaciberével pedig tényleg csak nipp volt az estén!

Hol ehetünk mi is ilyen finomságokat?

Az Örökség vacsorákoktóber 4-től minden héten csütörtökön végigkóstolhatók a Dear Budapestben (1053 Budapest, Veres Pálné utca 16)

Ezt olvastad az ízHUSZÁR magazinon?

Fél kiló 165 ezer forintért - Ezek a világ legdrágább sajtjai