Télen a disznóvágások miatt különösen adott a szezon, és mint tudjuk, minden háznál másképp készítik a kolbászt.

Mi viszont most arra voltunk kíváncsiak, hogy egy átlagos élelmiszerboltban milyen felhozatal kínálkozik kolbászokból. Az elvárásaink a következők voltak: ne legyen ropogós, inas, se túl zsíros, ne érezzük rajta azt, hogy valamelyik hozzávalót, fűszert azért adagolták túl, hogy leplezzék a kolbász minőségbeli hiányosságait, és lehetőleg ne legyen gyors érlelésű. Tudvalevő, hogy darált hús, szalonna, zsiradék és ízfokozók hozzáadását is engedélyezi a Magyar Élelmiszerkönyv hivatalosan, de mi, amennyire lehet, igyekeztünk kikerülni az utóbbiakat, illetve a mesterséges anyagokat. Elmondható, hogy ez nem sikerült, mert szinte mindegyikben akadt egy-két adalékanyag - az E250, azaz a nátrium-nitrit elég sokukban előfordult. Hogy mire jutottunk? Nagyon nehéz jóféle, finom kolbászhoz jutni.

Így történt

A három legismertebb áruházlánc és a Fény utcai piac termékeiből válogattunk, összesen tizenkettőt, és egyiket sem vettük kétezer forint/kiló alatt. Tudatosan, hátha így a legjavát sikerül kifognunk.

Honnan, mennyiért?

A tesztelőkkel körbeültük az asztalt, mindenki kapott fehér kenyeret és vizet, és “vakon”, azaz mindenféle előzetes koncepció nélkül ítélte meg a kolbászfalatokat - tehát a tesztvezetőn kívül senki nem tudta, melyik gyártó termékét kóstolja éppen.A Hartai csemegekolbásza 3000 forintért kínálta magát, mint utóbb kiderült, ez volt a teszt első versenyzője, és egyöntetűen leírták a tesztelők: zsíros, darabos állagával nem voltunk kibékülve, főleg úgy, hogy fura, füstölt sajtos mellékízt is érzékeltünk. Az egész egy adag zsíros masszának volt tekinthető.

Csalódást okozott a magas elvárásokkal terhelt Gyulai csemege is: halovány színű, enyhén aromás buké, amit furcsa kemikáliaíz kísért, volt olyan kóstolónk, aki a ragasztóhoz, műanyaghoz hasonlította. Az oltalom alatt álló hungarikumtól pedig sokat vártunk, különösen, hogy 4400 forintot elkérnek kilójáért.A Borda csemegekolbászáról meglepő vélemények születtek, Nora Palmer asszociációja például az volt, hogy ez lenne a "gyerekbarát" kolbász. Puha, jó állagú, pici mellékízzel. Kicsit zsíros ugyan, de még mindig nem zavaróan - egy uzsis kenyérre is elegánsan rá tudnánk applikálni nem több, mint 2300 forintos kilóáron.

Kóstoltunk és kerestünk

Ezután jött a Bognár Csemege kolbásza, amitől első ránézésre mindenki bizakodó lett, majd a falatnyi harapás után minden tesztelőnk le is állt vele, mert a külső és a belbecs itt bizony nem került szinkronba. Sajnos csúfos csalódás volt, volt aki azt mondta, hogy ezt bizony soha, senkinek nem ajánlaná. 2700 forintért juthatunk belőle egy kilóhoz, ha mégis.

A szegedi füstölt parasztkolbász semmilyen különleges érzetet nem keltett a kóstolókban, se nem rossz, nem is különösebben jó, átlagos. Nem úgy a Jászapáti csípős lángolt kolbász, ami elég sápatag, kellemes, visszafogott illatú ugyan, de beleharapva olyan, mintha tömény zsírt forgatnánk a szánkban, és ezen még a bőségesen adagolt kenyérkíséret sem segített. Aztán a 3400 ft-os kilóárral operáló Pick míves párosa következett, ami egészen szürreális képeket idézett fel kóstolóinkban: egyesek a tacohoz hasonlították az ízét, de valamiféle mexikói ízvilágban mindenképp kiegyeztek - nagyon kemény volt, száraz és túl sós, így ez sem lesz a kedvencük. A Dányi cég kolbásza 2200 forintért nem kóstál sokat, cserébe sok mindent nem is várhatunk tőle: bár a külső megint jó reményekkel kecsegtetett, kóstoláskor csak művi füstölt ízt, rengeteg porcdarabot, súlyos mellékízt hagyott maga után.

Mikor jön már az igazi?

Jött a nagy várományos, a Tóalmás kolbász, amiből kétfélét is választottunk, mindkettőt 3189 Ft-os áron. A csemege és a csípős közül az utóbbi mindent vitt, előbbit viszont egyik tesztelőnk pimpós borhoz hasonlította. Püskiék kolbásza ezt követően kicsit visszaadta a hitünket: bár igen rágós volt minden falat, összességében viszonylag jónak mondhatjuk. A teszt legrosszabbja címet a Békési kolbász nyerte el, 2500 Ft-ért vehetünk belőle egy kilót, ha van kedvünk a műanyagíz és a gyógyszeres utóíz közt lavírozni evés közben. Jött a várva várt termék, István gazda kézműves kolbásza, és a vakteszt is igazolta, hogy tényleg, ez a legnyerőbb, várakozásinknak megfelelő kolbász, sőt, a kolbászok kolbásza: jó kis klasszikus, egész idő alatt ezt az ízt kerestük. Nem olcsó, viszont nem is a legdrágább versenyzőnk: 3500 forintot kérnek el egy kilóért.

Ti milyen kolbászt szoktatok venni?