Itt van nekünk a Pannonhalmi Főapátság, és ahogyan Tokaj-Hegyalja is sokat váratta magát, úgy Pannonhalmára is tavaly jutottam el először. Azért vonok párhuzamot közöttük, mert mindkettőről úgy vélekedik a világ, mint mindannyiunk egyedülálló és fontos öröksége! Korábban már megfordult a fejemben, hogy meg kellene nézni a bencéseket, de annyi minden más is megfordul a fejemben, hogy az egyik gondolat szinte üti a másikat.
Mindig is élt bennem egy kép róluk, alapvetően pozitív. Úgy képzeltem el őket, hogy szerényen éldegélnek a kolostor falain belül, barna csuhájukban sokat elmélkednek a kerengőben, fűszernövényeket termesztenek, alkalmasint finom borokat isznak, és még véletlenül sem vizet prédikálnak! Attól féltem, hogy ez egy olyan mesevilág, ami teljesen ellentmond a valóságnak, és amint szembesülök a jelenkori állapotokkal, majd szertefoszlik mindez bennem. Pont mint amikor gyerekkoromban fény derült a húsvéti nyúl mibenlétére vagy kibenlétére.
Ennek ellenére vállaltam a kockázatot, és meglátogattam a Pannonhalmi Főpátságot. Elvégre nagyfiú vagyok már, és megbirkózom az ilyen helyzetekkel. És majd ott elmesélem, persze ha lesz kinek, mit is gondoltam én a bencésekről, akik majd elmosolyodnak, talán még jót is kacagnak rajtam. Mindez egy éve volt.
És azt hiszem, azóta nem térek magamhoz!
Két napot töltöttem el hol a falakon belül, hol meg kívül, és nem győztem kapkodni a fejem. A bencések pont úgy élnek, mint ahogyan azt elképzeltem, csak még attól is sokkal figyelemreméltóbban. Megőrizték régi értékeiket – a Regulában foglaltak szerint - , ugyanakkor a jelenkor elvárásainak maximálisan eleget tesznek. Nem béklyóként tekintenek a modern világra, hanem lehetőségként. Abban mindig is jeleskedtek, hogy észrevegyék a helyzetekben rejlő lehetőségeket. Amit pedig nem tudtak saját elvárásaik szerint önerőből megvalósítani, azt mindig rábízták valakire, aki legjobb volt abban, amiben éppen a helyzet megkívánta. Ettől is működik olyan jól és fejlődik dinamikusan ma is a Pannonhalmi Bencés Főpátság. Ami nem mellesleg a térség legnagyobb munkaadója!
És igen, van fűszerkertjük, ahol kakukkfű, zsálya, citromfű és a mindenható levendula is megterem.
Tipp
Idén is megrendezik Pannonhalmán a levendulaheteket június 26. és július 12. között. A virágzás ideje alatt a szüret mellett az oda látogatók részt vehetnek kézműves foglalkozásokon is.
És ha van fűszerkert, akkor máris vannak minőségi alapanyagok is, sőt, jó borért sem kell a szomszédba menni, mert az apátsági borászat már bizonyított. Egyedülálló feldolgozójuk és pincészetük, és persze a hozzáértés folyamatos jelenléte magáért beszél. Borkereskedések és egyes üzletláncok polcain pedig ott a Tricollis és a Hemina is. Szándékosan említem csupán ezt a két tételt, hiszen ezek a legismertebbek - a borrajongóknak ugye nem kell bemutatni a szortimentet.
Ha jobban körbenézünk a környéken, akad más is. Például kecsegét tenyésztenek egy közeli halastóban, de a bárányuk is van, és még sorolhatnám. Megannyi kis gazdaság, ami minőségi alapanyagokkal látja el az apátság konyháját, és egyben a gimnázium tanulóinak étkeztetéséről is gondoskodik.
Ezek után pont azon csodálkoztam volna, ha nem születik meg a Viator, ahol aminőségi alapanyagok használata a legalapvetőbb dolog. Lássuk be, valamit ahhoz azért le kell tenni az asztalra, hogy az utazó, aki egyszer is betért oda, majd utána jön-megy, bolyong a világban, vegye a fáradságot, és visszatérjen Viator asztalához. Mert úgy gondolom, a legnagyobb visszaigazolása annak, hogy jól mennek a dolgok, ha az a valaki, aki egyszer is betért, vissza is látogat. És Ők már 5 éve jobbnál jobb falatokat tesznek régi és új vendégeik asztalára. Érdemes megnézni ezt a kisfilmet, többet mond minden eddig leírt mondatomnál, és az is kiderül belőle, mit jelent a Viator:
Kicsit részletesebben
A kosaras dombon található Viator étterem első látásra legalább olyan meghökkentő lehet, mint a Louvre udvarán álló üvegpiramis. Az épület nem hogy jól megfér az ezeréves apátság épületegyüttesével, hanem szinte kiegészítik egymást. A bencésekre mindig is jellemző volt, hogy a kor szellemiségének megfelelően építkeztek.
Egy épület, ami modern és letisztult, hatalmas üvegfelületei révén hibátlan körpanorámát nyújt. Egy épület, ami nemhogy elvesz abból a földterületből, amire épült, de sokkal inkább hozzáad. Összekapcsolja a tereket maga körül. Olyan érzést keltett bennem, mintha utazóként egy terminálban ülnék, két világ kapujában.
A belső atmoszférához jól párosított konyha tartozik. Ehhez pedig elengedhetetlen egy kitűnő séf, mint amilyen Gyurik Gábor, aki a fővárosból költözött le Pannonhalmára.
Az ízharmóniák megteremtésében nélkülözhetetlenek a minőségi alapanyagok, amelyek mind a környékről kerülnek beszerzésre, például az apátság fűszerkertjéből, vagy a borok esetében a Apátsági Pincészetből.
Azt, hogy a bencések nem zárkóznak a monostor falai mögé, hanem helyette inkább nyitnak a külvilág felé, nem csupán a Viator szimbolizálja.
Például a fűszerkert!
És most nem csak egy nagy területről van szó, amiben megterem ez-az, amit begyűjtenek, vagy leszüretelnek a megfelelő időben. A bencések közel 11 hektáron termesztenek fűszer- és gyógynövényeket. Mindez szinte a kezdetekig nyúlik vissza. Tapasztalataikat, receptúráikat, amire ez idáig szert tettetek, folyamatosan dokumentálták is, ez az apátság könyvtárában jelenleg is fellelhető. Ezek alapján, de a kor elvárásainak megfelelően készítenek, olajokat, eceteket, fürdősókat, gyógyteákat, likőröket és lélekmelengető csokoládékat is.
És mindent a gyógynövények közreműködésével, amelyek lepárlását – a hatóanyagok kinyerése érdekében - , talán mondanom sem kell, hogy a korunknak megfelelő modern eljárással végzik. A kertészet érdekessége a keleti tájoltság, hogy a kelő nap első sugaraiban napfürdőzhessenek a növények, ami egyben a megújulás és gyógyítás szimbóluma is. A növények gyógyereje természetesen nemcsak szimbolikus jelentéssel bír, kiemelkedően jó minőségüket a speciális mikroklíma, a jó termőföld és az a hozzáértés, valamint törődés szavatolja, ami a bencések sajátja.
Az apátsági gyógynövények olyannyira elismertek és keresettek voltak mindig, hogy Mária Terézia idejében Bécsbe is rendszeresen szállítottak belőlük, sőt, volt olyan háború, amikor potenciális hadizsákmánynak is számítottak. Ez utóbbi sem most volt, hanem még Bonaparte idejében.
Tipp
Egy valamire való levendulamező puszta látványa is gyógyító hatással bír, nem is beszélve arról, ami az apátságban található. Jelenleg az ottani növénypopuláció több mint felét teszi ki a levendula. És a virágzásról még senki sem késett el. Ajánlom hát mindenki figyelmébe a levendulaünnepet, ami biztosan maradandó emléket hagy az odalátogatókban.
Sok mindenről nem ejtettem még szót, így a bencések legújabb, már megvalósult projektjéről, a Pausa kávéházról, vagy az Apátsági múzeumról, sőt, a Vis Vitalisról, a bencések ásványvizéről sem.
Nyúlon túl, a Pausa
Legutóbbi látogatásomkor - Nyúl község után egy ugrásra - , a Pausa kávézóba vitt az utam először, ahol egy finom espressoval és a képen látható levendulás csokicsodával enyhítettem az út fáradalmain. Akarom mondani az út nem létező fáradalmain, mert Budapestről Pannonhalmára seperc alatt eljuthatunk, pláne, ha jó társasággal utazik az ember - akkor nincs az a távolság, ami ne lenne legyőzhető.
Az udvaron akkor épp csend és békesség honolt, de nem mindig van ez így, mert bár a békesség az valóban állandó vendég, a csendet rendszeresen felváltják a zenei programok. A környezet jól asszisztál mindehhez, az udvarból tökéletesen rálátni az apátság ezeréves épületegyüttesére.
Ugyanitt kapott otthont a múzeum is, aminek pincerészében mi más kerülhetne a figyelem központjába, mint nagy szerelmem, a bor, vagyis a bencések és boraik készítésének története. Nem az elfogultság beszél belőlem, de ez tényleg egy jól felépített installáció, ami egyben szórakoztat és edukál is.
És hogy ne csak a bor folyjék a csapból - mondjuk nem bánnám - , akad itt más is. Olyan a magyar közönség számára eddig nem látott műtárgyak, amiken keresztül a bencés közösség 1500 éves történetébe kaphatunk betekintést.
Aki eddig kitartóan végigolvasta mindazt, amit leírtam, annak kijár egy pohár jó víz. Az pedig legyen a Vis Vitalis.
Vis Vitalis – az életerő forrása
Egy évvel ezelőtti látogatásomkor még csak a tervek voltak az asztalon. Nem a kút tervei, ahonnan a vizet kiemelik, hanem amibe beletöltik.
„Bencés, egyházi, világi, történelmi inspirációkból született, egyedi vonalvezetésű palackja egyszerre idézi meg az autentikus karafok, vizeskancsók és első generációs szikvizes üvegek formáit.”
Így fogalmaz a tájékoztató. Egyediségében nem nyúltak mellé, ezt bátran kijelenthetjük. Olyannyira nem, hogy megkockáztatom, lesz ez még annyira ikonikus, mint amibe azt a bizonyos üdítőt töltik, ami anno fenekestül felforgatta a világot. Ugye mindenki tudja, melyik az?! A megkülönböztetést csak erősíti, hogy kiskereskedelmi kiszerelésében 0,6 és 1,2 literes palackokkal találkozhatunk. De ne lepődjünk meg, ha egy étteremben a 0,4, vagy 0,8 literes formátumok kerülnek az asztalunkra.
És hogy mi van a palackban?
Még Anonymus tesz a forrásról említést, úgy az 1200-as évek elején. Állítólag - de ennek írásos nyoma is fellelhető - , IV. Béla király is ivott a kút vizéből, amikor a tatárok elől menekült. Nyilván nem ettől lett az élvezetei értéke figyelemreméltó, hanem attól a talajösszetételtől, amin keresztül átjutva a felszínre jut, ami jól megszűri, és aminek a harmonikus ásványianyag -tartalmát köszönheti.
Én pedig most megköszönném nektek, olvasóknak a figyelmet, a Pannonhalmi Bencés Apátságnak pedig mindazt, amit az elmúlt több mint 1000 évben létrehoztak, megőriztek és életben tartanak!
Valamint azt, hogy mindezeket az értékeket nem elzárva tartják mindenki elől a monostor falain belül, hanem általuk részesülhetünk mi is mindabból a jóból, amit megteremtettek.
Tudj meg többet a Pannonhalmi Bencés Főapátságról itt!
