A cibere a szegények eledeleként szerepel a mesékben, és annyi igazság mindenképpen van benne, hogy a hús nélkül készülő ciberelevessel hozható kapcsolatba, ami a böjti ételek közé tartozik. Lassan aktuálissá is válik a készítése, hiszen idén március 5-én kezdődik a böjti időszak. Lássuk akkor, mi is a cibere! Többi elnevezése is ismerősnek tűnhet, ám kissé összezavarhat minket. Mert a cibere (Erdélyben esetleg cibre), a Felvidéken a kiszi, a Dunántúlon a keszőce kifejezés a savanyításra használt levet vagy magát a levest jelenti. Ha kicsit keletebbre kalandozunk, a kvasz is ebbe a körbe tartozik. (Kovász szavunk rokoni kapcsolata le sem tagadható.)

A cibere alap jelentése erjesztett gabonalé, leginkább búzából, árpából vagy rozsból, pontosabban annak korpájából készül. A forró vízzel leöntött korpát meleg helyen kell tárolni, és pár nap alatt savanyúvá erjed. (Kovásszal, élesztővel vagy kenyérrel gyorsítható a folyamat.) A leszűrt savanykás lé kitűnő ital, de elődeink főleg levest készítettek belőle: főztek bele kását, és ha megengedhették, még tojást is, behabarták liszttel, tejföllel, de ha úgy hozta a szükség, csak aprított száraz kenyérre öntötték és úgy ették.

Egy másik jelentésváltozata a gyümölcsből, főként szilvából, meggyből, de aszalt gyümölcsből vagy gyümölcssajtból főzött leves. Mint utánanéztem, egyes helyeken az aszalt szilvát vagy a híg szilvalekvárt szintén cibereként ismerik.

Először az erdélyi piacokon találkoztam a korpaciberével, ahol flakonokba porciózva árulták, és a csorbaleves savanyítására ajánlották. Többször kipróbáltam, és valóban finom. Most azonban elhatároztam, hogy magam készítek ciberét. Igaz, azt javallják, hogy télen tegyük a kemencepadkára, de mivel nekem egy fia kemencém sincs, talán a fűtőtest is megteszi.

Reményeim szerint következő alkalommal a saját savanyítású ciberével főzött csorbalevesem lesz a téma. Még adós vagyok a cibere receptjével, hátha kedvet kap valaki hozzá. Amíg erjed, addig pedig esténként meséljünk ciberés meséket az unokáknak!

Az elkészült cibere Mari nagyi konyhájában

Hozzávalók:

1 liter búzakorpa

3 liter forró víz

1 szelet teljes kiőrlésű kenyér vagy 1 dkg élesztő

Leforrázzuk a korpát, amikor már nem túl meleg, mehet bele a kenyér/élesztő. Letakarjuk konyharuhával, meleg helyre tesszük. Naponta egyszer-kétszer megkavarjuk, ha a tetején hab képződik, azt leszedjük. 3-4 nap alatt savanyodik meg, akkor leszűrjük és hűtőben tároljuk vagy felhasználjuk. (Mentával ízesítve vagy akár nélküle, üdítőként is ihatjuk.) A megmaradt korpát újra felönthetjük meleg vízzel, állítólag hamarabb megsavanyodik. (Majd beszámolok a történtekről!)

Mari nagyi

címlap fotó: flickr.com