Gasztro 2020.11.30.

"Mi is annyira imádjuk a húst, mint a magyarok, de disznót nem eszünk" - Magyarországra jöttem Szomáliából

Hering András

Videós interjúsorozatunkban olyan külföldieket mutatunk be, akik Magyarországon élnek, imádnak főzni, és szívesen meg is mutatják nekünk hazájuk kulináris kincseit.

A Magyarországra jöttem című sorozatunk következő vendéglátója a 20 éves szomáliai egyetemista és modell,Kafiya Said Mahdi, aki mindössze 15 évesen menekült Magyarországra. Kafiya a dél-szomáliai Qoryoley-ben nőtt fel édesanyjával, mostohaapjával és hat testvérével. A háború mindig jelen volt az életükben. Vér szerinti apja férjhez akarta adni, amikor 14 éves lett, de Kafiya arról álmodott, hogy kitör a nőkre kényszerített elnyomott szerepből, és továbbtanul. Mindezt országa szigorú törvényei és kultúrája miatt nem tudta volna megtenni, így szökésével számtalan nehézséget kellett leküzdenie. Menekültként érkezett Magyarországra, a sikerhez vezető út pedig apró és fájdalmas lépésekkel indult egy fóti gyermekotthonban. Mostanra sikeres fotó- és kifutómodell lett, történetéről szólt a 2018-ban készültKönnyű leckék című dokumentumfilm, és tavaly a Marie Claire címlapján is szerepelt.

Vélhetően sokan már ismerik a történeted, hiszen ismert modellként dolgozol Magyarországon és az integrációdról pedig egy dokumentumfilm is készült Könnyű leckék címmel. Mégis, akik most először találkoznak a neveddel, azoknak fontos hallaniuk a történetedről, és arról, hogy miként kerültél Magyarországra.

Lassan hat év telt el azóta, hogy 15 évesen Magyarországra érkeztem. Szomáliából azért menekültem el, mert édesapám férjhez akart adni egy idegen, idősebb férfihez. Ekkor 13 éves voltam. Nem tudom azt mondani, hogy ez egy szokás Szomáliában, de gyakran, sok másik lánnyal is megesik, mindig attól függ, hogy milyen családból származol. Az én apukám sajnos pont ezt akarta. Szerencsére édesanyám sem azt az életet szánta nekem, hogy 13 évesen egy idegen férfivel házasságot kössek és "őt szolgáljam", így édesanyám segítségével megszöktem az országból. Pontosabb ő szöktetett meg.

Ez mit jelentett pontosan?

Kafiya Said Mahdi

Egy évig tartott számomra Szomáliából az út Magyarországra. Szomáliából először Iránba menekültünk a csapattal, de ott nem maradhattunk, így tovább utaztunk Törökországba. Ott egy hónapig maradtam, aztán tovább indultam Görögországba, ahol 7 hónapot töltöttem összesen, ebből 4 hónapot börtönben voltam. Sokan kérdezték, hogy miért nem maradtam Görögországban, de pont az ott töltött negatív élményeim miatt nem akartam ott letelepedni. Szóval újra útnak indultunk, és eljutottunk Szerbiába, ahol szintén nem maradhattam, mivel a menekülttársaim Németországba vagy Svédországba szerettek volna eljutni, én pedig nem akartam egyedül maradni egy idegen országban. Szerbiából Ausztria felé tartottunk, de a magyar határon feltartóztattak minket, bevittek a rendőrségre, majd onnan a fóti gyermekotthonba, ahol a 18 év alatti menekülteket helyezik el. Itt éreztem azt először, hogy biztonságban vagyok, megkaptam azt, amit elképzeltem magamnak az új életemben.

Miről álmodtál, amikor eljöttél Szomáliából?

A legfontosabb az volt számomra, hogy egy olyan helyen tudjak letelepedni és élni, ahol biztonságban érzem magam, és itt éreztem ezt igazán, ezért döntöttem úgy, hogy itt szeretnék maradni. Nyilván azzal tisztában voltam, hogy menekültként mindent a nulláról kell kezdenem és felépítenem, ezért nagyon hamar elkezdtem megtanulni a magyar nyelvet, beiratkoztam az iskolába, és elkezdtem a beilleszkedést.

Mennyi idő alatt sikerült megtanulnod a magyar nyelvet, amiről köztudott, hogy egy igazán nehéz nyelv?

Igen, mindenki azt mondja, hogy nehéz, de nekem sikerült nagyjából másfél év alatt megtanulnom annyira, hogy ki tudjam fejezni magam, és magabiztosan meg tudjak szólalni úgy, hogy ne kelljen szótárt vagy Google Translate-programot használnom hozzá. Talán azért volt könnyebb számomra, mert az iskolában mindenki csak magyarul beszélt, ráadásul a gyermekotthonban sem beszélt senki például angolul, ott is csak a magyar nyelvet hallottam, ezért rá voltam kényszerítve a gyors nyelvtanulásra. Tehát megtanultam a nyelvtant és a helyesírást, aztán már használnom is kellett a gyakorlatban.

Egyébként nagyon szeretem az idegen nyelvek tanulását, összesen négy nyelven beszélek: az anyanyelvemen, szomáli nyelven, angolul, arabul és magyarul.

Hogy alakult az életed itt, Magyarországon azasszimiláció útján, ahol lépésről lépésre sajátítottad el az európai szokásokat?

A fóti gyermekotthonban laktam 18 éves koromig, ez idő alatt pedig iskolába jártam, nyelvet tanultam, majd leérettségiztem. Ezekről az évekről készült egy dokumentumfilm is rólam (Zurbó Dorottya Könnyű leckék című dokumentumfilmjének világpremierje a Locarno Filmfesztivál Kritikusok Hete szekciójának versenyprogramjában volt - a szerk.), ami azt mutatta be, hogy milyen volt az életem a beilleszkedéstől az érettségiig. A gimnázium után egyetemre felvételiztem, jelenleg a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem anglisztika szakán vagyok hallgató. Mellette modellkedek, divatbemutatókon lépek a kifutóra, és egyéb kiegészítő diákmunkákat vállalok.

Büszke vagyok arra, hogy nemrég megkaptam a magyar állampolgárságot is. Jó érzés, hogy tudom, hogy maradhatok, tervezhetek itt, és hogy azt tudom mondani, hogy ez az otthonom.

Mit gondolsz Magyarországról és az itt élő emberekről?

Az első perctől fogva szeretem Magyarországot és a magyar embereket. Nagyon nyitottnak látom őket, azonnal segítőkészek voltak velem/velünk, pont ezért éreztem azt, hogy akkor most én itt szeretnék maradni. De a beilleszkedés nyilván nem volt egyszerű, mert egy teljesen más kultúrából jöttem, onnan, ahol a nők és a férfiak nem egyenlőek. Magyarországon egy nő is kiteljesedhet, követheti az álmait, olyan életet élhet, amilyet szeretne, nálunk Szomáliában azonban a nők nem mehetnek sehová, otthon kell lenniük, háztartást kell vezetniük és gyereket nevelniük. Nagyon szigorú szabályok között kell élniük. Gyerekként például én sem tehettem mást, mint iskolába jártam, onnan pedig egyenesen haza kellett mennem, ezért nem is ismerem Szomáliát, mert semmit nem láthattam belőle, csak az iskola és az otthonom között ingázhattam.

Mi volt az első kultúrsokk, ami Magyarországon ért?

Jó példaként mondhatnám kérdésedre a magyar ételeket. A gyermekotthonban, ahol laktam, mindig nagy edényekben, nagy adagokban főzték az ételeinket. Egyszer egy édes tésztát kaptunk a gyermekotthon menzáján, azt hiszem, lekváros tészta volt az. Borzalmasan furcsa volt számomra ez az étel, mert mi otthon sohasem kevertük a sós és az édes ízeket, ezért képtelen voltam megenni, nagyon furcsa volt. Inkább elfogyasztottam volna magában a sós tésztát és külön a lekvárt, de együtt számomra furcsa párosításnak tűnt.

Tehát nem lett a kedvenced a magyar konyha és gasztronómia?

Sajnos én még egyelőre nem tudok autentikus magyar ételeket főzni, de a párom és a családja is gyakran főz, ráadásul nagyon jól. Például nagyon kedvelem a magyar töltött káposztát és a gulyáslevest. Persze muszáj mindig megkérdeznem, hogy melyik ételben milyen alapanyag van, mert egyébként nem igazán szeretem a zsíros ételeket, sertéshúst sem eszek.

Egyszer kirándulni mentünk a gyermekotthonnal, ahol gulyáslevest főztek nekünk, és voltak olyan kedvesek, hogy miattam sertéshús helyett marhahússal főzték. Persze azt elfelejtették, hogy disznózsíron készítették az ételt, így ahogy megéreztem az ízét, képtelen voltam megenni. Nem vagyok finnyás, valószínűleg azért tiltakozok ennyire a disznóhús ellen, mert Szomáliában nem ehettünk disznót, gyermekkoromban pedig a nagymamám gyakran főzött ránk zsíros ételeket, amiket mindig belénk erőltetett, annak ellenére, hogy sokszor nem bírtam megenni, és rosszul lettem tőle. Azt hiszem, titkon disznóhúsból készítette.

Hogyan jellemeznéd a szomáliai gasztronómiát? Ott mik voltak a kedvenc ételeid?

Szomáliában gyakran készítenek rizsételeket különböző fűszerezésekkel. Ha vendégeket vártunk, akkor mindig extrább rizsfogásokat készítettünk, amibe fűszernövény, mazsola vagy mogyoró is került. A szomáliaiak is szeretik a csípőset. Gyakran készítünk különböző szószokat is, például babból tésztákhoz, vagy rizshez csípős szószokat. De az igazi kedvencünk a marhaszósz, amit reggelire vagy vacsorára eszünk. Ez marhamájból készül, sokkal puhább, mint a csirkemáj, és egy kicsit hasonlít a magyar pörkölthöz, ezért nevezem szósznak. Az iszlám országban az alkohol fogyasztásának lehetőségei nagyon korlátozottak. Mi is annyira imádjuk a húst, mint a magyarok, de disznót soha nem eszünk (vagy csak nagyon ritkán), de csirke, bárány, kecske, marha bármikor jöhet. A köret pedig szinte mindig a basmati rizs. A helyiek imádják a fűszeres teákat, a kávét is fűszerezik.

És mik lettek Magyarországon a kedvenc ételeid?

A levesek! Szomáliában nagyon kevés levest főznek, azt is csak péntekenként, ami a hivatalos pihenő- és ünnepnapunk. Ez egy kifejezetten drága fogásnak mondható Szomáliában, mert marhából vagy bárányból készül. Itt pedig rácsodálkoztam, hogy mennyiféle leves létezik: hideg, meleg, édes vagy csípős, zöldségből, gyümölcsből, nagyon sokféle létezik.

Van valamilyen közös vonás a két nemzet gasztronómiája között?

A csípős ételek! (nevet)

És a legnagyobb különbség?

Talán az, hogy kevesebb olajat használunk. Bár én zsírosnak mondanék egyes szomáliai fogásokat is, de a magyar ennél zsírban gazdagabb. Disznózsírt például egyáltalán nem használunk. Annyi zsiradék kerül az ételeinkbe, ami a húsokból kifő a főzés vagy sütés közben.

Ha hazai ízekre vágysz itt Magyarországon, van olyan étterem, ahová be tudsz ülni autentikus szomáliai fogásokat enni?

Sajnos itt nincs ilyen étterem, ezért magunknak főzünk szomáliai fogásokat. Szerencsére a budapesti piacokon és szupermarketekben már minden hozzávalót meg tudok venni ezekhez az ételekhez, így el tudom készíteni őket magamnak. Sokat járok a budapesti Fény utcai piacra, ahol mindig kapok friss marhamájat. Nagyon kedvelem az itteni arab és indiai boltokat, ahol szinte minden ugyanolyan fűszer megkapható, mint nálunk, hiszen Szomáliában mi is tőlük importáltuk őket.

Ennek ellenére mi az, ami a legjobban hiányzik neked Szomáliából?

A sós palacsinta, amit megpróbáltam már itt elkészíteni, de valahogy nem lett ugyanolyan, mint ahogy azt Szomáliában készítettük.

És most mit fogsz főzni nekünk?

Egy zurbanit fogok elkészíteni, ami szerintem eredetileg Jemenből (Jemen állam Délnyugat-Ázsiában, az Arab-félsziget délnyugati peremén fekszik, az arab világ egyik legelmaradottabb, legszegényebb országa - szerk.) érkezett hozzánk Szomáliába zurbian néven, és gyakran készítjük ünnepnapokon vagy a vendégeknek. Marhahússal szoktuk főzni, de mivel ez úgy nagyon sok idő lenne, ezért most csirkéből készítem.