Mértéktelen lakomák és éhezés - Szélsőséges étkezési szokások a középkorban

Húsoktól rogyadozó nemesi asztalok és nagyzoló lakomák, miközben a szegények kásán és fekete kenyéren éltek. Így ettek a nemesek és az egyszerű emberek a középkorban. 

A karakteres fűszerekkel készített mártások, a rengeteg húsétel és a mértéktelen borfogyasztás a jólétben élők kiváltságai voltak. Miközben a nemesek túlevés okozta gyomorproblémákkal küzdöttek, a szegényeknek sokszor a korgó gyomor szolgáltatott zenét az üresen maradt asztalokhoz.

Fekete kenyér, a szegények étke

A középkorban a fehérlisztből készült kenyér a nemesek étele volt, és a jólét szimbólumának számított. A kesernyés ízű fekete és barna kenyér, vagyis az, ami ma a legdrágább kenyérfélék között jelenik meg, anno csak a szegények asztalára került. A két kenyérfélét még a piacokon is elkülönítették egymástól: a fekete kenyeret a földről, gyékényről árulták, miközben a fehéret padokról kínálták. A kása, ami napjainkban ismét divatba jött az egészséges étkezés hívei körében, régen a szegények hasát töltötte meg, amit vízben, jobb napokon pedig tejben főztek meg.

Húsimádó nemesek

Középkori tehetős családok főleg szarvasmarhát, kecskét, sertést és juhhúst fogyasztottak, a szárnyasok csak később kerültek az étkezőasztalok központi szereplőjévé. A vadhús, azok közül is az őz, a vaddisznó, a fogoly és a tőkésréce tartozott a kedvelt fogások közé, azonban ezeket csak az arisztokrácia falatozta.

Készíts különleges fogásokat otthon:

Vaddisznósült

Nem minden nap jut az ember vaddisznóhúshoz, főleg nem olyan nemes részéhez, mint a gerince. Egyik nap egy 3,5 kg-os vaddisznógerinc landolt a mélyhűtőnkben, egy Barátunk hozta, hálája ...

A harcsa és a ponty sem maradhatott le a nemesi asztalokról, de az éti csiga, az osztriga és a tengeri fésűkagyló is helyet kapott a díszes asztalokon. Egy 15. századi feljegyzés szerint egy hercegi esküvőn 3 ezer ökröt, 5 ezer ludat, 75 ezer vaddisznót, 7500 rákot és 62 ezer tyúkot lakmároztak az összegyűltek, amit nem kevesebb, mint 440 hordó borral öblítettek le - mindezt 8 nap alatt.

Leves reggelire is

A leves középkorban az egyik leggyakoribb fogás volt a szegények körében is. A tűz felett fortyogó lébe minden belekerült, ami a háznál akadt, és nemcsak délben, hanem reggel is ettek belőle, majd napközben igyekeztek újabb belevalót szerezni, és beletenni azt, amihez idő közben hozzájutottak. A szegények levesébe ritkán került hús, ilyenkor azonban száraz kenyérdarabkára tették, amitől az megpuhult, így könnyebb volt elrágni.

Ezeket olvastad már?

Legújabb receptek

Aranyló tyúkhúsleves

Mi az? Aranyló, illatos, és minden gondra megoldás. Bizony, egy melengető tyúkhúsleves! Az ünnepekre való tekintettel most hoztunk nektek pár egyszerű ötletet, amivel még ízletesebbé ...

Legegyszerűbb franciasaláta

A leggazdagabb majonézes saláta, ami a kis és nagy napokat is különlegessé képes tenni: az alábbi klasszikus franciasaláta-receptet bármikor elkészíthetjük. Nem akar flancolni, de nem is ...

Címlapról ajánljuk

Ismerd meg a bottargát, és azt is elmondjuk, hogy használd...

A bottarga egy különleges gasztronómiai alapanyag, amelyet gyakran neveznek a "tenger aranyának". Azok számára, akik még nem találkoztak vele, a bottarga nem más, mint sózott és szárított halikra, amely különleges ízvilágával azonnal magával ragadja az ínyenceket. Ezt a mediterrán kincset évezredek óta fogyasztják, és ma is nagy becsben tartják a kulináris világban.

Hering András

További cikkek

Top Receptek

Hagyományos édes fánk

Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...