Nem megfelelő pékáru: Nem minden péktermékből lesz jó melegszendvics, ezért nem feltétlenül érdemes bármit megmenteni ilyen módon az enyészettől. Maradjunk a kenyérnél, ha ropogós szendvicset szeretnénk, vastagabb héjú szeleteket használjunk, és arra is figyeljünk oda, hogy ne legyen túl száraz a kenyér belseje. A bolti kenyerek sajnos nem pirulnak annyira meg, gyakran puhák maradnak.

Túl sok szósz: Meg kell találnunk az egyensúlyt a melegszendvics esetében, ugyanis a szósz mennyiségétől függ, hogy mennyire lesz szaftos a kisült végeredmény. Ha nincs elég, a kenyér kiszárad, ha túl sok van, már azelőtt elázik, hogy a sütőbe tennénk. Érdemes úgy megkenni, hogy a szósz olyan vastagságban legyen a szeleten, mint egy átlagos kenőkés pengéje.

Túl sok sajt: Hasonló szabályok mentén szórjuk a sajtot is: darabolt vagy szeletelt helyett inkább kerüljön a kenyerekre reszelt sajt, ami ne szerepeljen olyan durva mennyiségben, hogy teljesen ráolvadjon a szeletek egészére. Ilyenkor ugyanis a szendvicseknek esélyük sincs ropogóssá válni, az aljuk és a közepük teljesen puha marad.

Alacsony hőmérséklet: Viszonylag gyors étel a melegszendvics, ezt pedig elsősorban a magas hőmérsékletnek köszönheti. Amikor betesszük a sütőbe, a kenyér rögtön elkezd pirulni a forró tepsin, a sajt azonnal olvadni kezd: nincs idő a párolódásra, ami végső soron a mállott állagot eredményezné. Süssük szendvicseinket 200-220 fokon, majd pirítsunk rá külön a tetejükre az utolsó pár percben.

Nem megfelelő sütőedény: Minden anyag más mértékben vezeti a hőt, máshogyan adja azt át a rajta elhelyezkedő ételnek. Egy melegszendvics esetében a legjobb választás a fém tepsi, ami gyorsan felmelegszik, és a sütőben forró is marad. Kerüljük az üveg és kerámia sütőedényeket, és inkább ne használjunk sütőpapírt.