A kézenfekvő felelet erre mi más lehetne: mert szeretik a medvék. Szerencsére ezt a választ elfogadja, hisz megjött a tavasz, előbújt a medve – és a hagyma is. Az erdőben kóborló mackót pedig terített „asztal” várja a fák alatt. És ebben nincs semmiféle nagyis trükk vagy átverés, tényleg úgy tartja a fáma, hogy a medvék a föld alól is kiássák a hagymát – nekik is kell a vitamin. Mi több, a vaddisznók is kedvelik, de ebbe most nem megyünk bele. Mint ahogy eltekintek többi népies nevének taglalásától is, úgymint kígyóhagyma, jurda, sási hagyma, sajamás vagy sarima. Egyedül a vadfokhagyma gazdagítja a szókincset. Ez érthető, nem kell magyarázni, inkább a receptre koncentrálunk, mert pogácsát sütünk.
De nem úszom meg ennyivel. Újra el kell mesélnem a medvés szederszedéses történetet, aztán jön a következő kérdés: – A sajtot is szeretik a medvék? – Nem hiszem – mondom, majd visszakérdezek: – Miért jutott eszedbe? – Mert van medvesajt meg mackósajt is a boltban, pedig a medvék nem is vásárolnak.
Nincs mit tenni, megadom magam. Annyit tudok, hogy a medvesajt volt előbb, de többet nem. Amíg pihen a tészta, lássuk a medvét! A Pannontej honlapjáról minden kiderül. Szóval a medvesajt névadója és készítője Stauffer Frigyes, aki Svájcból Magyarországra telepedett az 1900-as évek elején. Azóta készül a medvesajt rendületlenül, illetve mégsem, mert 1945 után az államosítás véget vetett a medvének. Mivel védett márkanév volt, csak mackó néven gyárthatták tovább. Aztán eltelt még jó pár év, és újra visszatérhetett a medve – de maradt a mackó is. És hogy miért medve a neve? Az úriember anno a berni kantonból érkezett, melynek címerállata a medve. Végül abban egyeztünk meg unokámmal, hogy a svájci medvék szeretik a sajtot. (Szerintem jobban szeretnék a tehenet, de semmi horror, itt megállunk!)
Persze sorjáztak tovább a kérdések, de most befejezem az írást, jövő héten folytatom, hiszen javában tart a medvehagymaszezon. Jelentem, a pogácsa isteni lett – és elfogyott!
Mari nagyi