Nagyon szeretem, ahogy az ünnepek időről időre megtörik a hétköznapok ritmusát. Nem számít, hogy kollektív, nagy ünnepről van szó, mint a karácsony vagy épp a húsvét, esetleg kisebb, személyes pillanatokról, mint egy koncert vagy egy baráti születésnap. Jó, hogy van mire készülni, jó, hogy van mit várni, jó, hogy vannak szokások, amik körbeszövik ezeket az ünnepi alkalmakat.
Mautner Zsófi nagyszüleinek kunmadarasi háza a verandán besütő tavaszi napfénnyel, a kis kerttel, az épp virágba boruló Mózes-bokorral már ránézésre is családi összejövetelekre termett. Nem kell nagy képzelőerő hozzá, hogy az ember lássa maga előtt a terített asztalt, az ebéd után kényelmesen kávézgató-sütizgető családtagokat. Minden családnak megvannak a maga ünnepi rítusai, minden családban más az ilyen összejövetelek hangulata. A karácsonyi interjúnk kapcsán már beszélgettünk Zsófival arról, hogy nem telhet el ünnep az édesanyja hókiflije nélkül, így hát adja magát a kérdés, hogy vanjon milyen édesség kíséri a húsvéti ünnepeket.
Bár nemcsak Zsófira, az egész családjára jellemző a gasztronómiai kíváncsiság és kísérletező kedv a mindennapokban, az ünnepeknek megvannak a fix kereteik, általában ragaszkodnak a hagyományaikhoz.
Azt is megtudom, hogy a Kunmadarason, a nagyszülőknél töltött hetek során azt is meg lehetett tanulni, hogy az ünnepek hagyományainak ugyanúgy van körforgása, mint az évszakoknak, és ezekre vigyázni, ezeket megőrizni még akkor is fontos, ha a napi rohanásban elfeledkezünk róluk.
Így tehát a húsvéti asztalra Zsófiéknál is kerül sonka, friss, tavaszi zöldségek és az elmaradhatatlan fonott kalács. A desszertek világa viszont kalandozásra csábít, a legtöbben szívesebben próbálkoznak új süteményekkel, izgalmas ízekkel, mint egy teljesen új ünnepi ebéddel.
A nagyobb családi ünnepek legjobb része ideális esetben épp az, hogy együtt lehetünk, hogy van hely és idő örülni egymásnak. Számomra is fontosak az ünnepi tradíciók, a megfelelő körítés, a hagyományosan ilyenkor előkerülő ételek, persze, hogy fontosak. Mégis azt gondolom, minél inkább át tudjuk helyezni a hangsúlyt a körülményekről egymásra, annál jobb lesz mindenkinek. Mert meg lehet sütni a világ legkülönlegesebb desszertjét, le lehet főzni egy olyan sokfogásos menüt, hogy még Heston Blumenthal is csak elismerően csettintene, ha a nap végén csak kizsigerelve lerogyunk az asztal mellé, és még el sem kezdődött az ünnep, máris a végét várjuk.
Épp ezért ajánlom mindenkinek nagy szeretettel a Házimenza legújabb részét. Mautner Zsófi ugyanis egy olyan, citromos-kamillás sütemény receptjét hozta el a Nosalty olvasóinak, amivel nem lehet hibázni.
Nemcsak azért, mert elképesztően finom, mert már első harapásra érezni azt az ismerős-otthonos, meleg érzést, amit ezek a klasszikus, kevert tészták hordoznak magukban, hanem azért is, mert már az előállításban magában sincs benne a hibafaktor.
Sikerre ítélt desszert, amiből jólesik egy szelet ebéd után a kávé mellé, amihez minden hozzávaló rendelkezésre áll a kamrapolcon, amit gyorsan be lehet keverni, ha váratlan vendégek érkeznek hozzánk.
Ünnepelni jó, azok az ünnepek pedig, amiknek megadjuk a módját, még jobbak. Az ízek, az ételek, a terített asztal, az asztal mellett újra és újra elmesélt történetek, ezek segítenek át a csikorgós hétköznapokon. Érdemes hát kiélvezni őket.
Kamillasziruppal áztatott, omlós piskóta
Hozzávalók (10 szelethez) Sütemény:
- 2 tojás
- 15 dkg cukor
- 2.5 dl natúr joghurt
- 1 dl olaj
- 3 kezeletlen citrom reszelt héja
- 25 dkg finomliszt
- 1 csomag sütőpor
- 1/2 teáskanál só
Kamillás szirup:
- 1.5 dl víz
- 10 dkg cukor
- a korábbi citromokból 2 kifacsart leve
- 2 dkg szárított kamillavirág
1. A piskótához előmelegítjük a sütőt 180°C-osra (alsó-felső üzemmód). Egy tálban elektromos kézi habverővel habosra keverjük a tojást, a joghurtot, a cukrot, az olajat és a citromhéjat.
2. Egy másik edényben összekeverjük a száraz anyagokat: a lisztet, a sütőport, a sót, majd az egészet a joghurtos masszába szitáljuk.
3. Téglalap formájú gyömölcskenyérformába vagy 23 centiméter átmérőjű tortaformába töltjük, és 35-40 perc alatt tűpróbáig sütjük.
4. Miközben sül a sütemény, elkészítjük a kamillaszirupot. Összekeverjük a vizet a cukorral és a citromlével, pár percig forraljuk, majd levesszük a tűzről. Hozzáadjuk a szárított kamillát, és állni hagyjuk 15 percig, majd átszűrjük.
5. A még meleg, kész piskótára locsoljuk, és szeletelés előtt hagyjuk langyosra hűlni.
A receptet Mautner Zsófi - A falusi konyhám című szakácskönyvében találjátok.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Címlapfotó és fotók: Simon Gábor / Nosalty
Olvass izgalmas beszélgetéseket, interjúkat az oldalról:
- „Úgy döntöttem, hogyha már csinálok valamit, akkor azt már csak magamnak csinálom” – interjú Mede Ádámmal
- „Egy torta akkor jó, ha kiérzed a legmeghatározóbb ízt, ha felismered az első falat után” – interjú Horváth Alexandrával és Bíró Leventével
- „Amikor kérdezik a vendégeink, hogy mi a ház specialitása, azt szoktam mondani, hogy amit az étlapon látnak, mindegyik" – megnyitott az Opium
