A november nem a legnépszerűbb hónap manapság – hideg, ködös, esős, és a mínuszok is jönnek. Régen bezzeg tudták értékelni. A népi kultúrában úgy várták a novembert, mint a messiást.
Az időjárás végre tökéletesen lehetetlenné tette a kinti munkát, amit be lehetett takarítani, már betakarították, amit tartósítani lehetett, azt megaszalták, befőzték, savanyították – és végre kezdetét vehette az igazi élet, lehetett szusszanni egy kicsit a munkás hónapok után. Ezt persze meg kellett ünnepelni. Lehetőleg újborral (mert a must ilyenkorra már bor lett!) és libával. És hogy miért éppen a liba a Márton-nap járulékos eleme? Erre több magyarázat is van.
Márton-napi kifli
Bevallom, korábban Márton-napi kiflit még nem ettem, de nem is kerestem ilyen receptet. Gyűjtésem alapján mindenki más töltelékkel és tésztával készíti. A legtöbb esetben élesztős ...
Libatöpörtyű
Libazsírra volt szükségem, jó sokra, és gondoltam, miért ne csinálnám meg én? Ráadásnak így még egy adag finom, frissen sült töpörtyűvel is gazdagabb lettem.
A legenda szerint Szent Márton a római birodalom Pannónia tartományának egyik városában, Savariában (Szombathelyen) látta meg a napvilágot 317-ben. Édesapja elöljáró volt, Márton így katonai pályára lépett, később azonban a kard helyett a keresztet választotta, és papnak állt.
Sokat tett a szegényekért, szerénysége pedig szó szerint legendássá tette – mikor püspökké akarták szentelni, a lúdólba bújt be az érte jövő egyházi méltóságok elől, de a madarak hangos gágogásukkal elárulták a rejtekhelyét, így Márton kénytelen volt elfogadni a tisztséget.
Egy másik magyarázat a római időkre nyúlik vissza. A téli negyedév kezdetét az újbor megkóstolásával indították, és hozzá a hadisten, Mars szent madarát, a ludat – ilyen előkelő státust azért szerzett, mert a capitoliumi libák gágogásukkal felriasztották az alvókat, amikor meglepetésszerűen akart az ellenség Rómába jutni – fogyasztották, minden formában. E történet szerint a kereszténységbe is így került át az ünnep, Márton madara pedig egyenlő Mars isten madarával.
Rozé libamell céklavariációkkal és parmezánchipsszel
Íme egy szuper Márton-napi recept, ami kicsit elegánsabb köntösbe bújtatja a libahúst. Készítettünk egy kívül ropogós bőrű, belül szaftos libamellet, hozzá különböző ...
Maradékmentő libahúsos linguine
Soha ne dobjátok ki a megmaradt sült húsokat, legyen az csirke, sonka vagy a most aktuális, Márton-napi libasült. Egy villámgyors maradékmentő tésztát készítettünk, aminek ...
Konfitált libacomb
Lassú tűzön, saját zsírjában sült libacombok, amik garantáltan nem száradnak ki!
A „praktikusok” szerint azonban egyszerűen arról volt szó, hogy a nyáron megszaporodott libaállományt valahogy le kellett csökkenteni – és mivel a madarak tartása nem igényelt különösebb anyagi erőforrást, még a legszegényebbek is megengedhették maguknak, főként mert egy libából legalább háromféle ízletes fogást lehetett egyszerre készíteni. Hogy melyik verziót tekintjük a Márton-napi libavacsora eredetének, azt szívünk joga eldönteni.
Ha szoktuk ünnepelni, akkor hajrá, ne adjuk fel ezt a szép szokást, ha pedig nem, akkor legfőbb ideje elmenni a kedvenc hentesünkhöz libáért, beszerezni egy pár palack újbort, és áthívni a barátokat egy mennyei libavacsorára. A menü összeállításához pedig szemezgessünk a Nosalty Márton-napi receptjei közül.
A cikket Nemes Nóra Dacota készítette.
Néhány Márton-napi recept inspirációnak:
