Új videós interjúsorozatunk első vendége Quan, aki 16 évesen érkezett Magyarországra családjával Vietnám fővárosából, Hanoiból. Az elmúlt 14 évben elvégezte a középiskolát és az egyetemet, indult egy tévés tehetségkutatón, jelenleg pedig egy vietnámi és egy ázsiai éttermet vezet. Azt tervezi, hogy nemsokára tanult szakmájával, az építészettel is foglalkozni kezd, de előtte még főzött velünk egy igazi vietnámi vacsorát - borslevélbe tekert marhahúst sok zöldséggel és bún tésztával. Mialatt ellestük tőle ennek az ízig-vérig hanoi fogásnak a receptjét, mesélt nekünk arról, hogyan tanult meg magyarul, hogyan illeszkedett be, miért imád Budapesten élni, mi az, amit a magyarokban szeret, és mihez nem tudott hozzászokni 14 év után sem.
Quan, mit is készítünk ma? És mennyire számít tipikusnak ez a fogás nálatok? Ünnepi, vagy egy átlag hétköznap este is nekiálltok?
Ez egy borslevélbe tekert fűszeres marhahús tekercs, amit általában vacsorára eszünk. Nem ünnepen, hétköznap is nekiállunk, de mivel kicsit időigényes, a nyugodtabb, hosszabb esti étkezéshez szokták tálalni.
Gyönyörűen beszélsz magyarul, mennyi idő alatt sikerült megtanulnod a köztudottan nem egyszerű nyelvünket?
Mikor Magyarországra jöttem, először nyelviskolába jártam, hat hónapig. Utána jelentkeztem gimnáziumba, tizedikben kezdtem. Az elején nagyon nehéz volt, hiába tanultam 6 hónapig a nyelvet, nem volt elég. Nagyon sokat segítettek a tanárok meg az osztálytársak - páran. így sikerült 3 év alatt leérettségiznem, utána mentem az egyetemre, de eleinte ott sem volt könnyű.
A nehézségek a nyelv miatt voltak, vagy mert nem volt elég befogadó a környezet?
Én egy nagyon szimpla gimnáziumba jártam, nem sok ázsiai volt rajtam kívül. A nyelv, a kamaszkor, a teljesen más kultúra így együtt eléggé megviselt. Ráadásul mások voltak a céljaink: ez nem volt egy szuper erős gimi, nem akart mindenki tanulni, én meg egy kis stréber voltam - szünetben bent ültem a teremben, és az aznap feladott leckéket írtam. Ez Viszonylag nehéz korszak volt, nagyon hiányoztak a barátaim, akik Vietnámban voltak, meg az édesanyukám és a nagyszüleim. A felsőoktatás egy sokkal jobb élmény - ott már közös volt a cél meg az érdeklődés, könnyebben be tudtam illeszkedni.
Mi volt neked a legfurcsább Magyarországon? A legemlékezetesebb kultúrsokk?
Még a mai napig is azt érzem, hogy a magyarok imádnak panaszkodni. Nagyon sokszor hallom, hogy ez sem jó, az sem jó - én nagyon szeretek itt lenni Magyarországon, sok lehetőséget kaptam, nagyon sok barátom van itt. Én azt érzem, hogy Magyarországon igenis jó élet van.
16 évesen az ember nagyon fiatal. Te miért döntöttél úgy, hogy a kamaszkor elején belevágsz egy ilyen nagy változásba, otthagyod a szülővárosodat, az iskoládat, a barátaidat egy teljesen más kultúra kedvéért?
Apukám 1984-ben jött Budapestre, a BME-n tanult és végzett. Mikor hazament, összeházasodott édesanyukámmal, aztán visszajött Magyarországra dolgozni, közben megszülettünk mi a nővéremmel, a szüleim meg később elváltak. Hogy idejöttem, az főleg apukámnak köszönhető - ő csalogatott engem, hogy milyen jó itt az élet, meg hogy ő nem fog nagyon fog beleszólogatni a dolgaimba, önálló lehetek...mikor 16 éves voltam, kicsit nehéz gyerek lettem, anyukámmal folyamatosan vitáztunk, apukám meg egy nagyon nyitott ember, és tényleg nem igazán szólt bele semmibe. Úgy döntöttem, vágjunk akkor bele, és egyáltalán nem bántam meg.
Mi az, ami a legjobban hiányzik Vietnámból?
Az atmoszféra, a zsúfoltság, a nyüzsgés az utcákon. Ott soha nem tudtam csak úgy otthon ülni, ott az utcán folyik az élet. Itt sokkal befordultabbak az emberek, van egy saját magánéletük, csak a munka, aztán mennek haza, esetleg hétvégén mozdulnak ki. Vietnámban ebédnél is, vacsora után is az utcán folyik az élet. Nekem itt főleg magyar barátaim vannak, bár van pár vietnámi is, de főleg hétvégén megyünk el bulizni vagy éttermekbe. Elég szabad az életem, mert az étteremben dolgozom, de oda akkor megyek, amikor szeretnék, egyébként én osztom be az időmet.
Sokaknak ismerős lehetsz a The Voice című műsorból - volt olyan időszak, hogy a konyha helyett a színpadra szerettél volna kerülni?
Nem...hét évvel ezelőtt jött az ötlet, hogy jelentkezzek a műsorba, és szerencsém volt, elég sikeres is lett a dolog. Én nagyon szerettem ezt az időszakot, nem azért mentem, hogy hú, versenyezzek, szerettem volna emberekkel megismerkedni. Pont akkor kerültem az egyetemre, nagyon kinyílt a világ, érdeklődő lettem, és szerencsém is volt, hogy továbbjutottam valameddig. Lett is egy jó barátom, akivel azóta is barátságban vagyunk.
Milyen a kötődésed a konyhához? Hiszen te nem csak itthon állsz a tűzhely mögött, két családi éttermet is vezetsz, az egyik ráadásul, a Hanoi-Xua, egy kifejezetten autentikus vietnámi étterem.
Édesanyukámtól tanultam meg főzni. Ő megmutatta az alap dolgokat, utána magamtól tanultam. Amikor kicsi voltam, csak ketten voltunk otthon, ő nagyon sokat dolgozott, én meg egyedül voltam, és én főztem magamnak az ebédet. Nagyon néha a vacsorát is, hogy amikor hazajön, akkor kész legyen. Mivel muszáj volt önállónak lenni, nagyon sokat fejlődtem a főzésben.
Az étteremben szoktál főzni?
Nem, de általában meg szoktam kóstolni az ételeket. Mindenkinek más a szája, és fontos, hogy az étteremben ugyanolyan legyen az íze az ételnek - mivel miénk az étterem, ez általában az én ízlésem alapján dől el.
Ha össze kéne foglalnod a vietnámi konyhát valakinek, aki még nem járt ott soha, és nem kóstolta, akkor mit mondanál róla?
Szerintem a vietnámi konyha nagyon ízletes, nagyon fűszeres, de egyben nagyon egészséges, mert rengeteg zöldet használunk. Én egyébként nagyon sok vietnámi ételt pont ezért nem tudok megenni - túl sok benne a zöldség, a zöld, én meg a húst szeretem.
Most csináltunk egy fűszeres, darált húsos masszát, amit aztán levélbe tekerünk...ilyen étel tulajdonképpen a magyar konyhában is van, bár tény, hogy a törököktől jött..
Igen, egy jó töltött káposzta!
Ezen kívül látsz valami közöset a magyar és a vietnámi konyhában?
Én úgy látom, hogy a magyar konyhában mindenben van paprika, nálunk meg halszósz! Komolyra fordítva a szót, nem igazán. De én nagyon szeretem a magyar konyhát, azért, amiért a vietnámit sokszor nem annyira: mert a magyar konyha húst hússal eszik. A kedvenc ételem a paprikás csirke, mindig megkérem a nevelőanyukámat, apukám második feleségét, aki magyar, hogy azt csináljon nekem. Mi még enni is máshogy eszünk: csak kanállal és evőpálcikával. Általában mindent evőpálcikával csinálok, de nem viszem magammal, megtanultam villával enni.
Ezeket olvastad már?
Főzelékes Feri: ,,Aki azt mondja, hogy nem tud főzni, az...
A főzelékek mindig megosztóak, néha el sem hisszük, hogy létezik belőlük ehető verzió. Szatmári Feri régóta cáfol rá erre a feltevésre. Egy isteni főzeléket hozott most is.
Hajnal Stefi
ÚjraKezdők: „Nem akartam én lenni az, akinek mindig összefacsarodik a...
Márk Szonja négy éve nyitott cukrászdát, amit tavaly bezárt, most a tortakészítés mellett workshopokat tart. Egy többszörös ÚjraKezdővel beszélgettünk.
Fenes Gábriel
Zahorán Bertold: ,,Mi, modellek nem csak salátaleveleken élünk!" - EgySztárÉtel
A modellekről az a hír járja, hogy kizárólag levegőn és salátaleveleken élnek. Most egy Hollywood-szerte ismert magyar modell, Zahorán Bertold főzött nektek, de nem salátát!
Hajnal Stefi
Nagyiprojekt: ,,Az éltet, hogy segíthetek!" - Eszter mama megmutatja, hogy...
Megtudtuk az isteni krumplis rétes titkát egy 86 éves vagány nagyitól, aki a mai napig dolgozik. Beálltunk mellé segíteni.
Hajnal Stefi
