A Biológiai Fizika Tanszék Környezetoptikai Laboratóriuma számítógépes modellezést végzett napsütötte levelekre tapadt vízcseppekkel, mert a kutatók fizikailag lehetetlennek érezték azt az állítást, miszerint a levelek égésszerű tüneteit a vízcseppek által fókuszált napfény okozza.

Különböző növényfajok levelein ülő vízcseppekről fényképeket készítettek, ezután számítógépes sugárkövetéssel kiszámították a cseppek által kialakított fényintenzitás-eloszlást a cseppalak és a napfény beesési szögének függvényében. A bonyolult számítások alapján arra jutottak: a hiedelem egyértelműen tévhit. Ugyan elméletben, ha egy vízcsepp fókusztartománya a száraz növény felszínére kerül, akkor az intenzív napfény okozhatna égést, gyakorlatilag azonban eső után a növényzet is nedvessé válik, és amíg újra kiszárad, a vízcseppek is elpárolognak. Arra, hogy mi lehet magyarázat a mítoszra, adtak pár lehetséges választ:

- savas esők miatt is keletkezhetnek elhalt szövetű, barna foltok a leveleken.- a csapvízbeli só vagy klór is eredményezhet levélbarnulást, illetve égést.- ha a növényekre túl sok tápanyagot, trágyát, vegyszert tartalmazó vizet permeteznek, akkor a leveleken megtapadó tömény oldatcseppek szintén eredményezhetnek barna foltokat a leveleken.- meleg időben a hideg vizes locsolás fiziológiai stresszt okozhat, aminek ugyancsak valamilyen sérülés (például a levelek hervadása) lehet a következménye.- nagy melegben a gyakori öntözés segíti egyes gombafajok felszaporodását, amitől foltokban barnulhat a fű is.

Tehát az eredeti kérdésre a válasz: nem, nem érdemes délben locsolni, de nem a megégés, hanem a túlzott párolgás miatt. Sokkal eredményesebb egy reggeli, vagy esti locsolás. A kutatás eredményeit több szakfolyóirat, többek közt a neves Science magazin is lehozta. A kutatási anyag teljes terjedelmében elérhető az Oázis honlapjáról: www.oazis.hu