Csóró gimis koromban ha nagy nehezen kiköhögtem a Sziget jegy árát - amihez akkor még a helyszínen is hozzá lehetett jutni 3000 forintért - jött a következő probléma: miből érezzük jól magunkat. A maradék zsebpénz általában sörre ment, a kajálást megoldottuk a Krisnásoknál. A Szigeten amúgy sem az a fontos, hogy mit eszel, hanem hogy a Szigeten vagy.

Ennek ellenére, idén úgy döntöttünk az ízHuszarakkal, hogy kettéválunk - mi a fogásokat fogjuk tesztelni, a csapat másik fele meg annak jár utána, mire elég 5000 forint egy napra. Azért mi is csavartunk egyet a sztorin, nehezített pályán dolgoztunk, nem simán csak az ételeket akartuk letesztelni, hiszen közel félmillió ember ellátására rendezkedett be a több száz kajastand -

arra voltunk kíváncsiak, hogyan lehet húsmentesen jót enni az idei Szigeten.

Őszintén? Elég nehezen.

Nem volt külön koncepciónak, csak sodródtunk a tömeggel, mint egy lassan megéhező vega az első napján a Szigeten, mikor még nem tudja, merre van a tuti.

• Első állomásunk a Casa Piadina volt - bizonyos szempontból jókor érkeztünk, mivel a délutáni nap annyira odavert, hogy senki nem állt előttünk. Három húsmentes piadina volt az étlapon, mi a 1790 forintos capreset választottuk paradicsommal, bazsalikommal, buffala mozzarellával, rukkolával és jégsalátával. Elsőre nem voltunk nagyon elragadtatva, a sajt - ami első és második harapásra is inkább tűnt hazai mozzarellának, mint olasz buffalának - nem volt eléggé megolvadva, a lepény szélére pedig még tehettek volna némi tölteléket, hogy ne legyen olyan száraz. Hozzá kell tennem azt is, hogy a későbbiekben baromira visszasírtuk ezt a lepényt.
• Következő állomásunk a szintén ismert food truck, a Paneer volt. A legegyszerűbb rántott sajtos szendvicset kértük paradicsommal, sült hagymával, tartárral egy helyes kis cibattában. Teljesen rendben volt a dolog, a sült hagyma nagyon jól állt az olvadós, nyúlós, roppanós bundába bújtatott sajtnak. 1790-ért nem a legolcsóbb móka, de a 22.500 forintos napijegy ár mellett nincs min csodálkozni. Nem akarom lelőni a poént már így az elején,

de ez volt a Szigetes vegakaja kulináris csúcspontja, innentől jött a mélyrepülés.

• A sétányon továbbhaladva szereztünk volna egy szelet pizzát, de a Sziget legnagyobb pizzája néven futó XXL Pizza olyan elképesztően vastag pizzaszelet szörnyeket kínálgatott, hogy csak a nézelődésig jutottunk. A nem vega szeletek feltéteit elnézegetve még húsevőként is arra a a döntésre jutottam, hogy ha nem lennék önkéntes vega egy napra, itt akkor is maximum a sajtos pizzát kóstolnám meg. Ha kényszerítenének rá.
• Mivel több helyen láttuk a Pasta Nostra olaszosan hangzó tésztázóját, gondoltunk oda is beugrunk - ti ne tegyétek. A húsmentes verziók közül kérhettünk tejszínes-gombásat vagy paradicsomosat, mi a gombás mellett voksoltunk, ami amúgy nem egy feltétlenül okos ötlet 40 fokban, de szerencsére egészségügyi problémánk nem lett a kalandból, ha csak nem vesszük azt, hogy olyan volt, mintha megerőszakolták volna a gyomrunkat evés közben. A tésztát valószínűleg al dentére akarták főzni, de nyers maradt, a szósz pedig tejszínt ritkán látott keményítőcsmó volt negyed kis gombákkal. Olcsó poén azt mondani, hogy ez volt a vegalja, de így van. Mindezt 1790 forintért. Köszi!

• Ezen a ponton amúgy kicsit untuk már a szénhidrátot, de a legtöbb helyen csak a különböző fűszerezésű sült krumplik nem tartalmaztak húst, több sajtos szendvicset pedig nem akartunk enni. Így aztán az egyik Szigetes zöldség-gyümölcs standnál próbáltuk elnyomni a gombás tészta rettenetes emlékét. Szerencsére kaptunk is egy csészényi görögdinnye kockát 900 forintért - nem volt benne hiba.
• Jött a Thai Box vega pad thai-a, hogy valami alternatív tésztát is kipróbáljunk. A kis papírdobozban kapott tészta nem biztos, hogy a városban a kedvencem lett volna, de a kínálatot tekintve melegen ajánljuk. Kicsit száraz volt, viszont nem sajnálták belőle a tofukockát, és a pultban mindenféle keleti szószokkal turbózhatjuk az adagunkat, ha nem érezzük elég ízesnek. Első látásra furcsa volt az óriás adag szecskázott lilakáposzta a csomagban, de aztán rájöttem, hogy

ha napokig itt kéne ennem a Szigeten vegaként, akkor valószínűleg nagyon boldog lennék, hogy legalább ennyi zöldség jut a napi szénhidráttenger mellé.

• Utolsó előtti állomásunk a Napfényes Étterem street-food szekciója volt, egy Sziget burgerrel, és egy chili doggal. A pultra tett tájékoztató kaják egész pofásan néztek ki, sajnos, amit mi kaptunk készhez, az már kevésbé. A Sziget Burgerben volt egy nagy adag tofu, szójafasírt, paradicsom, kápia, lilahagyma, saláta, sült hagymakarika és vegán sajt. Ezekkel amúgy nem volt gond, egyesével szépen kieszegettünk őket a buciból, ami egy óriási, felfújt puffancs volt, rendesen kiszáradva. A chilidogról azt hittem, minimum egy vega kolbász plusz némi vega chilis bab lesz benne, de nem - a száraz kiflit itt is kibélelték egy amúgy tűrhető vega kolbásszal, és telenyomtak ketchuppal meg mustárral. Ettől mondjuk a kifli nem puhult vissza, cserébe jó lucskos lett. A két, amúgy rendkívül méretes és nyilván laktatónak szánt szendvicsért és két vízért összesen 5400 forintot fizettünk.

Ezen a ponton feladtuk a dolgot.

Volt még egy hangyányi remény, hogy a kitelepült éttermek között ehetünk valami igazán jót is végre, de a KIOSK és a többiek csak a VIP részlegen belül vannak - földi halandó szigetlakó pedig nem mehet be oda. Van ugyan állítólag egy Digó Pizza a VOLT színpad mellett, de eddigre túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy nekiálljunk keresni. Kárpótlásul elfeleztünk még egyet az Olé churros csokis példányából - azt legalább vega nem vega eheti, és "csak" 790 forintba fájt.

Konklúzió?

A Sziget a zene, a fiatalság, a szabadság és a jó bulik helye - ezt kell benne szeretni, a jó kaja iránti vágyat meg el lehet engedni, míg itt vagytok. Bár hangsúlyozom, nem ettük végig a rendezvény összes vega fogását, a három órás mászkálás után arra jutottunk, hogy ha csak éjszakára jöttök, lakjatok be otthon, hajnal kettőkor mindegy lesz már a kaja minősége. Ha meg több napra jöttök, akkor marad a helyi Aldi - azzal jártok a legjobban.

És ezt olvastad már az ízHuszár magazinon?

Lecsapoltuk és megkóstoltuk a Sziget Fesztivál első saját sörét - ilyen lesz