Az „ugorka” a tökfélék családjába tartozik, és a sárgadinnye közeli rokona. Mindannyian ismerjük 2 leggyakoribb fajtát, a sima héjú kígyóuborkát, valamint ilyenkor, tavasz végén, nyár elején a piacokon is megjelenő, tüskés héjú kisebb darabokat. Ez utóbbi íze kissé kesernyés és húsa keményebb, ezért kovászolásra tökéletesen alkalmas, míg az előbbi mind ízben, mind textúrában lágyabb, ezért inkább ezt használjuk az uborkás ételekben.
Nyersen felhasználható például uborkalevesnek, így megmaradnak értékes tápanyagai (kálium, magnézium, kalcium, foszfor és magas vastartalom), és a C-vitamint sem főzzük ki belőle, de adhatunk hozzá különböző zöldfűszereket is. Leggyakrabban salátát készítünk belőle, vagy salátákba tesszük nyersen, készülhet belőle tzatziki vagy klasszikus uborkasaláta. Hideg előételként a kivájt uborkát megtölthetjük zöldfűszeres túróval, ízesített krémsajttal is.
A kovászos uborka szinte alap nyári étel, de ezt is tovább cifrázhatjuk: a kovászos uborkából is készíthetünk levest, és nem csak az elterjedt módon, hanem például paradicsommal összeturmixolva, majd a vízszerű levet kinyomkodva frissítő nyári esszenciát dobhatunk össze percek alatt.
Mivel nem túl erőteljes az íze, ritkán főzzük, pedig ha megfelelően ízesítjük más zöldségekkel, fűszerekkel, meleg levesnek, sőt ugyanígy, vagy akár önmagában is, köretnek, vagy ratatouille-szerű egytálételnek is kitűnő, könnyű nyári étel. És ha főzni is ritkán főzzük, akkor az édességekben való felhasználására már nem is tudom, milyen jelzőt használjak.