Régebben a konyhaművészet titkait legkönnyebben édesanyánk mellett állva leshettük el a konyhában – őt figyelve, vele együtt munkálkodva könnyen megtanulható volt minden, amit csak az otthoni főzésről tudnunk kellett. Ma már ez nem teljesen igaz, kevésbé működik a klasszikus háziasszony modell és életforma. Lehet vele vitatkozni, hogy ez így helyénvaló-e vagy sem, de tény, hogy így van. E helyett inkább már az internetet böngészve tanulunk (például te is, aki ezt a bejegyzést olvasod), és főzőiskolába járunk. Ez utóbbi olyannyira népszerű lett, hogy az egyszerű csirkecsontozási technika elsajátításától a csapatépítésen át egészen a randizásig igen sokszínű palettából választhat a kedves érdeklődő. Én ezt abszolút támogatom, mármint nem a rapid-randizós főzést, hanem a különféle tanfolyamokat. Hogy miért? Azt a kurzus választjuk ki és azt tanulhatjuk meg, ami minket valóban érdekel, és olyan séfektől illetve cukrászoktól leshetünk el trükköket, akik évek óta a szakmában mozognak. A széles kínálatnak hála meglehetősen vegyes színvonal uralkodik az egyes iskolák között, úgyhogy mindenképpen nézzünk utána az adott helynek, még mielőtt kicsengetnénk érte az összeget.
A Metro Gasztroakadémiával nehéz melléfogni, mert valóban az egyik legjobban felszerelt műhely, olyannyira, hogy boldogok lehetnénk, ha a magyar éttermek legalább felében meglenne az a géppark és technológia, mint itt. Ezt bizonyítva, több bloggertársammal együtt közös főzésre invitáltak engem is, ahol Bereznay Tamás vezetésével egy egész menüsort készítettünk el. Ugyan közös főzés volt ez, de ez alkalommal mindenki a folyamatok egy bizonyos részét vállalta magára. Volt kagylófőzés, libamáj-sokkolás, hófehér spárgaleves Thermomixben, nekem pedig a desszert, egy fehércsokoládés pohárkrém jutott.
Most szeretném leszögezni, hogy az egoizmusomat félretéve, és a többiek munkáját megbecsülve és tiszteletben tartva mondhatom azt, hogy a desszert volt az igazi csúcspont! Kevésbé nekem, mint inkább Tamásnak és Ferran Adrià-nak köszönhetően. A katalán mester receptje alapján, Tamás kreativitásával és az én két kezemmel kiegészítve valóban felejthetetlen édességet alkottunk, mert az eredeti, klasszikus fehér csokoládékrémet nem kis mennyiségű bazsalikommal fűszereztük. A végeredmény: igen masszív, de a gyümölcstől (jelen esetben az epertől) mégis könnyű krém, amiről nem is tudnánk megmondani, hogy bazsalikom van benne, csupán azt, hogy van egy íz, amit nem várunk, de elképesztően jól illik az összes többihez. Mert igen, a bazsalikom nem csak a sós, hanem az édes ételeknek is kiváló fűszere! Az otthoni rekonstruálásnál az epret én még sűrű balzsamecet-krémmel is megöntöztem, nálam így állt be az igazi egyensúly a savanykás és édes ízek között.
Ennél jobb 10 perces desszertet nem nagyon lehet elképzelni. Igaz, hogy utána még másfél órát pihennie kell a hűtőben, de garantálom, hogy hamarabb elfogy, mint amennyi időt az összeállításra szántunk… Ha arról lenne szó, akkor simán eladnám ezért a desszertért a lelkem, de próbáljátok ki ti magatok, és megértitek majd, hogy miről is beszélek.
És itt az ideje, hogy újraélesszem az eredeti blog hagyományait, úgyhogy mostantól újra jönnek a receptek mellé a zenék is!
