Bírós Lajos nemrég egy interjúban a hagyományokról és az újragondolásról beszélt, ahol volt egy kulcsmondata, méghozzá hogy nem szabad odáig eljutni, hogy a végén szégyen legyen egy jó pörköltet megcsinálni.

Miért is mondta ezt? Ő is bátran nyúl hozzá klasszikus receptekhez, ételekhez, és azt átvariálva, a saját kreativitásával megfűszerezve alkot belőlük valami újat. Ez idáig teljesen rendjén is van, csak néha hajlamosak vagyunk átbillenni a ló túlsó oldalára. Már-már kényszeresen akarunk változtatni, hogy legyen benne valami különleges, valami extra, valami egyedi, és ezzel egyidejűleg kevésbé értékeljük az egyszerű, klasszikus ételeket. Mert ki lenne kíváncsi egy szimpla tiramisura, rakott krumplira vagy tojásos nokedlire?

Aztán itt van egy másik jelenség, hogy ciki lett néhány teljesen hétköznapi konyhai alapanyag, köszönhetően a gasztrosznobság rohamos elterjedésének. Félve nézünk körbe a boltban, amikor egy fagyasztott zöldségkeveréket teszünk a kosarunkba, vagy éppen amikor egy gyorsrizst emelünk le a polcról és imádkozunk, hogy ne derüljön ki a konyhai "csalásunk".

Persze mindkettőre hajlamos vagyok én is, méghozzá akkor jöttem rá minderre, amikor ezt a receptet megcsináltam. Egy szinte zavarba ejtően egyszerű pite, amiben nincsen semmi csavar, vagy kimondhatatlan nevű felhasználó vagy elképesztő konyhai trükk, ami még soha senkinek nem jutott eszébe. Sőt, még készen kapható leveles tésztát is használtam hozzá, ami meg ugye maga az eretnekség! De őszintén, kit érdekel, amikor tíz perc munkával egy isteni finom desszertet hoztam össze?

És igen, tudom, ez nem az a "igazi" vastag töltelékes almás pite, amit nagyanyánk csinált. Azt sem mondom, hogy ez életem legfinomabb almás pitéje, azt viszont igen, hogy a legfinomabb, amit egy átdolgozott hétköznap után, este, könnyedén, fáradtság nélkül összehoztam.

Turbózni persze lehet, én például csurgattam rá kevés sós karamellás szószt, de enélkül is megállja a helyét. A legjobb, amikor a baracklekvár és az alma kisült leve mártássá forr össze, és langyosan még csiklandozza az ember nyelvét. Fahéj jöhet rá, mint minden almás desszertre, de nekem ilyenkor ősszel már ott áll a fűszeres fiókban az almáspite fűszerkeverékem, amit fahéjból, szegfűszegből, szerecsendióból és szegfűborsból készítek, hogy bármikor bevethető legyen akár egy ilyen expressz hétköznapi desszertnél is.

Egy szelet pite, egy bögre forró tea, egy meleg takaró és a távirányító: az ember nem is kívánhat jobbat egy hűvös őszi estére. Csalás és egyszerűség ide vagy oda.