Lecsótörténelem – a magyar klasszikus lecsó régen és most

A lecsó az egyik legfinomabb nyári étel, amiért már Krúdy Gyula és Kodály Zoltán is rajongott. Te is kitunkolod a szaftját?  

A lecsó örök klasszikus, és nem sok magyar él a földön, aki ne szeretné. Sokféleképpen elkészíthetjük, van, aki tojással, van, aki virslivel vagy kolbásszal készíti, de abban szinte mindenki egyet ért, hogy megunhatatlan és mennyei ételről van szó.

A magyar lecsó története

A zöldségragu eredetileg a balkánról származik, amit minden nemzet a saját képére és ízlésére formált. Ugyanis ami nálunk a lecsó, az a franciáknál a ratatouille padlizsánnal és cukkinivel, a szerbeknél a dzsuvecs, az olaszoknál a peperonata, a törököknél a menemen, a közel-keleten pedig a shakshuka.

A magyar lecsó szó vélhetően a 'lecs'szóból ered, ami régen szétfőtt főzeléket, elfőtt ételt jelölt, és ennek továbbképzett változata a lecsó.

Receptajánló:

Ugyan már ükanyáink is gyakran kanalaztak lecsót, az étel egyik alapeleme, a paprika csak a 18. századtól hódította meg Magyarországot, a paradicsom karrierje pedig még később, az 1800-as évektől indult. A klasszikus magyar lecsó a hungarikumként nyilvántartott makói vöröshagymával, érett paradicsommal és a szintén hungarikumnak számító fehér húsú cecei zöldpaprikával készül. Ezt a lecsót aztán tájegységenként, családonként máshogy készítik, de a mennyei végeredmény általában még aznap elfogy.

Krúdy és Liszt is odavolt érte

A lecsó elkötelezett híve volt Krúdy Gyula író is, aki a zöldséges ételt inkább télen ette, de Kodály Zoltánnak mindegy volt az évszak: kedvenc ételéből, a tojáspörköltből bármikor szívesen falatozott. Kodály tojáspörköltje valójában tojásos lecsó volt, ami pirított szalonnából és hagymából, paprikából, valamint paradicsomból készült, végül tojással sűrítették.

Nemzeti nagyjaink után szabadon, gyerekkorunkban a klasszikus lecsót fehér kenyérrel ettük, az étkezés végét pedig egy jó kis tunkolással fejeztük be, és kimártogattuk a szaftját. A lecsónak a hagyma, a paprika és a paradicsom az alapja, de csak fantáziánk szab határt, hogy még mit teszünk hozzá: van, aki szalonnával, kolbásszal, virslivel, tojással, más babbal vagy tökkel készíti, és sokan nem kenyeret, hanem tarhonyát vagy rizst választanak kísérőnek mellé.

Te hogyan szereted a lecsót?

Ezeket olvastad már?

Címlapról ajánljuk