Még sosem sütöttem lángost, és azt gondoltam, nem is szeretném kipróbálni. Macera, olajszag, inkább nem, köszönöm. De aztán egy ismerős házi lángossal kínált, és azt hittem, elájulok. Ez minden pénzt megér, gondoltam.
A lángos nagyon magyar dolog. Tulajdonképpen lehetne hungarikum – bár ha jól tudom, nincs a hivatalos hungarikumlistán – , mert sehol máshol a világban nincs olyan, hogy lángos. Vagyis egyre több helyen megtalálható, mint magyar specialitás, például New Yorkban is nagy sikerrel teljesít egy lángosos kocsi.
A lángos egy kelt tészta, tulajdonképpen lapos kenyér, amit olajban sütnek, jó esetben a külseje ropogós, és jól felpuffadt belseje foszlós, puha. Jó esetben. A híres, bár néhol inkább hírhedt balatoni lángosozók gyakran rossz alapanyagokból készült lángosai sokszor morzsálódnak, túlsütöttek, túl zsírosak és egyáltalán nem foszlósak. A jó lángosozók híre messze ér, talán nem véletlenül.
Ég és föld a különbség, és ez legtöbbször egy dolgon múlik: valamilyen tejterméken.
Nem, nem a lángos tetejére pakolt tejfölről és/vagy reszelt trappista sajtról beszélek, hanem a lángos tésztájába kevert tejről, amelyet víz helyett adnak hozzá. Sőt, tejföllel is gazdagítható a tészta, bár ezt az utcai lángosozók sokszor a költségkímélés égisze alatt már nem vállalják. Pedig micsoda különbség!
Ez az, amitől ez a lángos olyan tökéletes, hogy szinte elronthatatlan. Tej is, tejföl is van benne, pihe-puha könnyű is lesz tőle a tészta, kívül pedig pont eléggé ropogós.
A fokhagyma vagy fokhagymás-sós víz és a tejföl meg a sajt pedig már csak hab a tortán. A tésztába egyébként főtt burgonyát is tehetünk, így krumplis lángost kapunk, és a kész lángost számos feltéttel ehetjük, akár édesen is. Tartalmas étel, főleg, ha fehérjével fogyasztjuk, de semmiképpen sem mondható diétásnak, hiszen tele van szénhidráttal.
További lángosreceptjeinkből:
Persze az olajszag megmaradt, a félelmeimre visszatérve, de a dolog maga, mármint a tészta és a sütés nagyon messze jár a bonyolult macerától. Ráadásul a későbbiekben kísérletezni fogok olaj nélküli, vagy legalábbis nem bő olajban való sütéssel. A lángos eredetileg ugyanis épp azért LÁNGos, mert régen a kenyérrel együtt, a láng előtt, a kemence szélén sütötték, és akkor még szó sem volt olajról vagy zsírról. Majd beszámolok, de egyelőre a hagyományos utat választottam, és meglehetősen jól sikerült.
Szerző: Coook
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Még több házi finomság és tipp itt: