A Crêpes Suzette szinte már ikonikus desszert, bér fénykorát inkább a 80-as években élte. Mára valahogy megkopott a csillogás, pedig kár elfelejteni ezt a nagyon is ízletes desszertet. Az eredeti, klasszikus verzióban mandarin- és narancslé, ezek héja, karamellizált cukor, vaj és narancslikőr szerepel. A cukrot világosra karamellizálják, majd felöntik a narancs- esetleg mandarinhéjjal elkevert gyümölcslével, vajjal gazdagítják, és beleteszik a palacsintákat, csak hogy átmelegedjenek. A szószban összehajtják háromszögekre, és így tálalják. Az asztalnál a likőr vagy brandy segítségével flambírozzák, hogy még egy kicsit füstösebb ízt kapjon.
Galéria
A Szilvás palacsinta elkészítése lépésről lépésre
Ahogy az ilyen létező személyről (Suzette) elnevezett ételeknél lenni szokott, a desszert eredete bizonytalan. Van ilyen, és van olyan, nagyjából azonos időből - az 1800-as évek végéről - származó történet is, néhány verzió tartja magát, és tulajdonképpen bármelyik elfogadható. Van, amelyik egy monte carloi, Café de Paris nevű étteremben dolgozó felszolgáló visszaemlékezései szerint véletlenül lángra kapott likőrös palacsinta végül is sikeres felszolgálása után kapta a "hercegnő palacsinta",Crêpes Princessenevet. És mivel a társaságban ült egy Suzette nevű hercegnő, maradt a Suzette palacsinta. Egy másik legenda szerint Suzanne Reichenberg francia színésznő - aki a Suzette művésznevet választotta - a színpadon, felszolgálólánykánt szolgált fel flambírozott palacsintát. A palacsintát biztosító Marivaux étterem tulajdonosa azért döntött a flambírozás mellett, hogy elkápráztassa a közönséget, és hogy melegen tartsa a színészek számára a palacsintát. Ugyanakkor Escoffier az 1907-ben angol fordításbanmegjelent Le Guide Culinaire c. művében részletesen leírja az elkészítés menetét - flambírozás nélkül.
Akárhogy is, érdemes egyszer kipróbálni, mert az ember szinte érzi a francia hagyományokat és eleganciát, ahogy a gazdag szószt kanalazza. Az egészben a legnehezebben beszerezhető alapanyag a narancslikőr, és persze abból is csak gyűszűnyi kell. Ha viszont van otthon jófajta háztáji szilvapálinka, ahogy nálunk is, akkor jön a találékonyság és a magyarítás. Remélem, egyik Suzette sem forog a sírjában, hogy a róluk elnevezett desszertből szilvás palacsinta lett, de ezt a receptet büszkén vállalom, mint a magyar szilva(pálinka) ünneplését, és nem szégyellem a francia inspirációt.
Én ezt a verziót is elegánsnak érzem, és aki megkóstolja a szószt, nem fog csalódni. Hasonlóan gazdag, a bortól mély ízű, a vajtól krémes, a cukortól szirupos. Én a pálinkát beletettem, hogy még inkább elmélyítsem a szilvás ízt, de remélem, lesz olyan, aki megpróbálkozik a flambírozással is. Beszámolókat kérek, és csak óvatosan!
