Ismét itt a március 15., a második olyan, amit karanténban tölt a lakosság nagy része. Valószínűleg az országos csatornák ezúttal is leadják a Kőszívű ember fiait, a Hídembert, esetleg az Egy magyar nábob - Kárpáthy Zoltán duót, meg valamelyik dátumilag idekevert nemzeti eposzt. Ha viszont szeretnétek valami újat, akkor süssetek egy tepsi Kossuth-kiflit, és merüljetek el Estilla, Amadé, Batykó és a többiek forradalmi kalandjaiban.
Kossuth Pozsonyban
Kossuth Lajost senkinek nem kell bemutatni, elvégre a magyar törvényes forradalom és szabadságharc legnagyobb alakja, holtversenyben Batthyány Lajossal és Görgei Artúrral (családon belüli Görgei vs. Kossuth viták, 3-2-1…), meghatározó reformkori politkus, államférfi, akinek a nevét nettó az első osztályos március 15-i megemlékezés óta ismeri minden magyarember. A kisnemesi származású ügyvéd akkor került először a reformkori figyelem középpontjába, amikor képviselőként belekezdett az Országgyűlési Tudósítások terjesztésébe.
De hogy egy huszárvágással a gasztonómiához kanyarodjunk: a reformkori országgyűlés (régies nevén diéta) képviselői előszeretettel látogatták Pozsonyban Palugyai Jakab vendéglőjét, a Vasforrást (a vendéglős a Kossuthkifli regényben is feltűnik), majd később a szintén általa vezetett Zöldfa Szállót. Kossuth utóbbi erkélyéről jelentette be a magyar állam újjászületését 1848. március 17-én, miután V. Ferdinánd képviseletében István nádor kinevezte Batthyány Lajost miniszterelnöknek, és megbízta a kormányalakítással.
Kossuth-kifli
Kossuthot ugyan nem tartották édesszájúnak, de a legenda szerint nagy kedvence volt a mandulás pozsonyi kifli, amit gyakran fogyasztott Palugyainál. Állítólag ezt keresztelte a vendéglős Kossuth-kiflire. A történet persze több helyen is sántít, kezdve azzal, hogy a pozsonyi kifli és a Kossuth-kifli két elég eltérő sütemény.
Míg a pozsonyi kifli vajas, gyúrt tésztából készül, töltelékkel töltik, tekerik, lekenik és úgy sütik, addig a Kossuth-kifli egy végtelenül egyszerű, kevert piskótatészta, amit sütés előtt aprított dióval (vagy mandulával) szórnak meg, és félholdalakúra szaggatnak.
Valószínűbb tehát, hogy jól menő marketingfogás volt a korban Kossuthról elnevezni ételeket, gondoljunk csak a szintén a politikus nevét viselő Kossuth-rostélyosra, Kossuth-tortára vagy Kossuth-kenyérre. A bizonytalan eredet azonban semmit nem von le a sütemény nagyszerűségéből, amit pont az egyszerűsége és a mutatóssága ad. Na meg, hogy Kossuthhoz méltó módon e kettőt igazán fifikás megoldással éri el: a tésztát mezei pogácsaszaggatóval kell félholdalakúra formálni! A mendemonda szerint ugyan a mandulás volt Kossuth kedvence, ehhez képest ma a legtöbb helyen dióval készítik - így tettünk most mi is, pontos receptet itt találtok hozzá.
Kossuthkifli
Kossuth állítólagos kedvencének nevét viseli Fehér Béla 2012-es, Kossuthkifli címre hallgató “hazafias kalandregénye” is, ahogy a pontos műfaji besorolás hangzik. A történet a szabadságharc közepén, de már a vereség láthatárán játszódik, bő egy hét leforgása alatt.
A cselekmény startere 30 rúd beugli, amit egy régi ismerőse rendel Vödric Demeter pozsonyi cukkerbakkertől.
A levél hatására indul útnak Debrecenbe a premaritális kapcsolata miatt kitagadott Vödric Estilla és szabadságharcos szerelme, a mindenkiben kémet gyanító Swappach Amadé. Útitársként velük tart Vödricék szomszédja, a gazdag vénkisasszony Thalvizer Karola grófnő, a renegát postakocsit (mert ekkora Szemere Bertalan belügyminiszter minden postaforgalmat leállított a háborús helyzet miatt) pedig a kicsit ütődött, cserébe varázserejű jágerhornnal felszerelkezett Batykó hajtja. Hogy a cselekmény még tovább bonyolódjon, hamar a nyomukba ered a két atya: a fia (és a szabadságharc) előtt a saját haláltusáját játszó Swappach és Vödric, aki forradalompárti, hiszen “híres diós patkóját elkeresztelte Kossuthkiflinek”.
A könyv stílusa nagyjából olyan, mint a mágikus realizmus találkozása a magyar történelmi regény műfajával, mindezt jó adag Jókai-paródiával megfűszerezve. De nem szűkölködik a szerző a gasztronómiai leírásokkal sem, maga a bejglikészítés leírása eleve megállná a helyét bármelyik gasztroesztétikai összeállításban. De ezen kívül is rengeteget esznek-isznak a történet során, már csak ezért is érdemes belevágni a kalandba.
A regényből Rudolf Péter minisorozatot is rendezett, elég klassz szereposztással, leleményesen átadva a könyv kelekótya világát. Szóval akár a sorozatmaraton, akár a regény mellett tesszük le alkotmányos voksunkat, a hosszúvíkend ippeg adekvát potenciál rá, hogy elstartírozzunk a reformációs haddelhadd kellős közepibe.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Olvasd el korábbi Kultúrfelvágott-cikkeinket:
