Francis Ford Coppola remekművét nyugodtan nevezhetjük a gengszterfilmek csimborasszójának, hiszen egy évtizedeken át ünnepelt műfajba lehelt új életet. Enélkül nagy valószínűséggel nem létezne a Nagymenők, A sebhelyesarcú, vagy a Volt egyszer egy Amerika. Ráadásul az olasz bevándorlók kultúrájába is betekintést nyerhetünk általa, azt pedig talán nem kell ragozni, mi mindent köszönhet nekik korunk gasztronómiája.

A keresztapa

Amikor 1969-ben megjelent Mario Puzo A keresztapa című regénye, valószínűleg senki sem sejtette, hogy a könyv a zsáner egész világát alapjaiban meghatározza majd a következő évtizedekben. Az olasz származású szerzőnek ugyan nem ez volt az első műve, de ez hozta meg számára a világhírt, ráadásul alig három évvel később, 1972-ben filmadaptáció is készült a Corleone család történetéből. Puzo később még több sikeres maffiaregényt is írt – ezek közül A szicíliai és a Borgiákról szóló A család talán a legismertebbek – de például az 1978-as Superman forgatókönyve is hozzá köthető.

A keresztapa persze filmen is instant siker lett, ráadásul nem csak az alkotóknak hozott 3 Oscart (bár Marlon Brando sose vette át a szobrocskát), de gyakorlatilag ez indította be Al Pacino, Annie Hall Diane Keaton, a csodálatos John Cazale, és persze maga a rendező, Francis Ford Coppola karrierjét is. Szinte rögtön leforgatták a világ talán legjobb folytatását is, ami egyrészt az Oscarok számában is duplázott (6 kategóriában nyert), másrészt egy zseniális Robert De Niro alakítással is hozzájárult a halhatatlansághoz.

Coppola filmjeazonban azzal alkotott igazán egyedülállót a maffiafilmek műfajában, hogy nemcsak egy szépen megrendezett és klasszul eljátszott film akart lenni, hanem tökéletes összművészeti alkotás. A színészi játék, a rendezés, a fényképezés, a jelmezek és díszletek, valamint a zene tökéletes egységet alkot, és olyan egyedülálló atmoszférát teremt, amit azóta is csak kevés alkotásnak sikerült. Gyakorlatilag az egész film olyan, mintha egy komplex karakterekkel teli, fülledt légkörű barokk olajfestményben lennénk. A forgatókönyv letisztult és tűpontos, minden mondat okkal hangzik el akkor és ott, ahol kell, a szöveg azonban a puritánság ellenére is kultikus lett. Ahogy Tom Hanks mondja a Szerelem hálójában c. romkomban: nincs olyan szituáció, amire ne illene egy jól irányzott Keresztapa-idézet.

Clemenza spagettije

Bár távolról sem gasztro témájú film, azonban akárcsak számos más elem, a különféle ételek is különleges szerepet töltenek be a Keresztapa-trilógiában, szinte mindig valamilyen fontos történést előznek meg. A Don-t narancsvásárlás közben lövik le, rendelt kínait falatoznak, mielőtt Michael elindulna meggyilkolni McCluskey-t és Sollozzo-t (plusz valószínűleg ekkor látja utoljára a bátyját), a fiatal Vito Tessio-val és Clemenza-val tart megbeszélést, miközben felesége a háttérben főz, de a második rész végén is épp a Don születésnapi vacsorájára készülnek, amikor Sonny bemutatja Carlo-t a családnak, Michael pedig bejelenti, hogy bevonul.Clemenza, a Corleone család caporegime-éje az első részben főzi híres húsgombócos spagettijét, szinte közvetlenül azelőtt, hogy Michael-t megtámadják a kórházban. Sonnyék a bosszút tervezgetik, mikor Michael telefonhívást kap Kay-től, de nem képes kimondani, hogy szereti, amit Clemenza a szemére is vet, majd egy füst alatt beavatja a ragukészítés rejtelmeibe is:

„Na gyere ide, Mike! Tanulj valamit, lehet, hogy egyszer neked is húsz személyre kell főznöd. Nézz ide: odateszel egy kis olajat, aztán a fokhagymát. Aztán utánadobod a paradicsomot meg a paradicsompürét, de kavarod, hogy ne álljon össze. Amikor rotyog, belevágod a kolbászt meg a húsgombócokat. Pár csepp vörösbort, és rá egy kevés cukrot. Meg is van.”

Szóval fogtam magam, és a fenti instrukciókat szem előtt tartva nekiálltam paradicsomragut főzni. Az összetevők raguba kerülési sorrendjén azért változtattam, plusz egy adag vöröshagymával megtoldottam, és összesen hagytam rotyogni vagy egy órát, hogy összeérjenek az ízek. Az azonban rögtön egyértelművé vált: az a legjobb Clemenza receptjében, hogy végtelenül letisztult, nincsen benne semmi flanc, csak a csodás alapanyagok. Éppen ezért érdemes minél jobb paradicsomot, hagymát, vörösbort és kolbászt beszerezni, mert tényleg ezek minőségén múlik az ízélmény. Fűszer a fokhagymán, són és borson kívül komolyan nem is kell bele, csak elnyomnák az ízeket.

Egy szó mint száz, készítsétek el ezt a mennyei ragut, amit a gyerkőcök is garantáltan az utolsó cseppig befalnak majd. Előtte vagy utána meg azért nézzétek meg A keresztapát is – aki még nem látta, azért, aki meg már látta, annak meg nem kell megmagyarázni, miért. Üdítőként egy nagy pohár frissen facsart narancslevet, desszertnek pedig cannolit ajánlok mellé – csak aztán óvatosan a narancsvásárlással, cannolit pedig csak olyasvalakitől fogadjatok el, akiben tényleg megbíztok, nehogy úgy járjatok, mint Don Altobello!

A szerkesztőség kedvenc poszt-Keresztapa gengszterfilmjei:

- Nagymenők- A sebhelyesarcú- Oscar- Casino- Fedőneve: Donnie Brasco

Ezt láttad az ízHUSZÁR magazinon?

Kultúrfelvágott: Elkészítettük a Csengetett, Mylord? Mrs Liptonjának meggyes pitéjét