A Közép-Dunántúlnak nevezett régióba három megye tartozik: Veszprém, Fejér és Komárom-Esztergom. A Közép-Dunántúl erdőségekben és vizekben gazdag, hiszen Veszprém déli határa a Balaton, de a Duna is több helyen átfolyik Komárom-Esztergomon. A Vértes és a Bakony erdői pedig nemcsak az uradalmak vadhúsigényét elégítették ki, de a gyűjtögetéssel foglalkozó helyi lakosság kamráit is gyakran feltöltötték.
Halat, vadat, s mi jó falat...
A halászlé Magyarországon egy ügy. És bele se menjünk abba, hogy mi jobb, a tiszai, a dunai vagy a balatoni, mert még ezeken a területeken belül is bőven akadnak különbségek - egészen máshogy készítik például a halászlevet Szeged környékén, mint a Felső-Tisza vidéken.
A Balatonon viszonylag egységes, bár itt sem mindegy, hogy melyik faluban esszük.
Abban azonban a legtöbben megegyeznek, hogy a jó balatoni halászlé három fajta halból készül - egyharmad ponty, egyharmad ragadozó, lehetőleg fogas vagy süllő, és egyharmad apró hal, főleg dévér és garda kerül a kondérba.
A halak farkából és fejéből, valamint az apró halakból hagymás paprikás alapon alaplevet készítenek kevés paradicsommal és zöldpaprikával meg pár szem krumplival, amit később átpasszíroznak. A tiszta lében főzik meg ezután a beirdalt és besózott halakat - sőt, gyakran még egy pohár fehérbort is belecsorgatnak a lébe. Később, mikor az osztrák konyhából egyre több elem került a térségi konyhába, egyre gyakoribb lett a citrommal és tejföllel pikánssá tett korhely halászlé is – igaz, ez főleg a fogadókban és csárdákban hódított.
Szegedi vagy bajai az igazi halászlé?
És ha már halászlé: ne hagyjuk ki a komáromit sem. A kereskedőváros ikonikus halászleve ugyanúgy alaplé nélkül készül, mint a többi dunai halászlé, de ennél a változatnál nagyon fontos, hogy sűrű, szinte krémes legyen a leve, amit rendkívül apróra vágott hagymával érnek el. A benne lévő hal pedig lehet ponty, kecsege vagy harcsa is.
Érdemes mindenféle halászlevet kipróbálni:
Zalai pontyhalászlé halgombócokkal
Az ünnepi asztal egyik főszereplője, a végtelen viták kiváltója, a leves, amiről mindenkinek van egy jó sztorija. Tudjuk "ahány ház, annyi szokás, ahány ház, annyiféle halászlé", ...
Karácsonyi vegyes halászlé
Szegedi vagy bajai, gyufatésztával vagy kenyérrel, passzírozva vagy hagyományosan, patkóval vagy harcsafilével... Megannyi lehetőség, rengeteg elkészítési forma, de egy valami ...
Sváby András féle halászlé
Ez nem szegedi, ez nem bajai, nem vajdasági, ez itt Sváby-féle halászlé!
A vadételek elkészítési módjára sokban hatottak a Bakony és Vértes körüli uradalmi kastélyok franciás konyhái. A paraszti konyhára főleg a kisebb vadak és vadmadarak kerültek, ezeket gyakran készítették szalonnával megtűzdelve, nyílt tűzön.
Húsmentes hétköznapok
Bár a hal és az apróvadak könnyű elérhetősége megnövelték a régió húsfogyasztását, a szimpla hétköznapokon itt is a húsmentes kásaételek és a zöldséges fogások vitték a prímet. A Balaton északi részén, a szőlőskertekben nagyon sok gyümölcsfát ültettek, és amit nem frissen ettek, azt télire, aszalva tették el. Akárcsak Szabolcsban, itt is népszerűek voltak az aszalványból készült hideg levesek, Nemesvámos környékén ezt a fajta levest dudogónak nevezték.
Egy másik, a tájegységre jellemző, népszerű leves volt a gölödin krumplileves, ami tulajdonképpen egy krumpligombóccal dúsított, egyszerű, de laktató rántott leves volt. A német konyha megjelenése annak köszönhető, hogy a török idők alatt a Balaton-felvidék és Fejér megye nagy része néptelenné vált, így később nagyon sok sváb telepes érkezett az elnéptelenedett településekre. Mindennapos ételnek számított a sterc, a lisztpépből és zsírból készült laktató szegényétel, melyet aludttejjel, tejföllel, zsírral vagy pirított hagymával ettek. Ugyancsak tejföllel és hagymás zsírral kínálták a kukoricából és burgonyából készült, kemencében vagy sparherden sütött gánicát is.
A vérteskörnyéki svábok a kisebb falvakban nagyon sokáig megőrizték egyszerű, takarékos, laktató ételeiket, mint például a kvircedlit. Ezt a tojásból, szalalkáliból és lisztből készült süteményt ünnepek alatt gyakran mártogatták borlevesbe. Az izzasztott káposzta szintén ezekben a falvakban volt a legelterjedtebb - a szalonnával és kolbásszal rétegezett savanyú káposztát télen és nyáron is szívesen fogyasztották.
Szerző: Nemes Nóra Dacota
Fedezd fel velünk a világot!
