Sztárkonyha 2020.11.30.

Koós Rékával a konyhában

Gréti

Koós Réka színésznő élete a színház, és a kislánya, Rozi. Hogy a konyhában mi a specialitása, megtudhatjátok, ha velünk tartotok!

Nem esett messze az alma a fájától. Koós Réka esetében ez a mondás biztosan megállja a helyét, hiszen művészcsalád gyermekeként a zene már kicsi korától kitölti az életét. A musical-rajongók kedvence, aki egy Tina Turner-számot is ugyanolyan jól énekel, mint Whitney Hustont. A tehetséges díva otthon azonban egy szerető anyuka, aki Rozi lányával szívesen pepecsel a konyhában...

A főiskola után német nyelvterületen éltél egy ideig. Hoztál onnan valamilyen receptet?

Amikor Németországban és Ausztriában éltem, rengeteg időm volt, és a főzéssel ott kezdtem el igazán ismerkedni, de hagyományos magyar ételeket készítettem. Persze muszáj volt megszokni az ottani konyhát, de nem volt igazán különleges, hasonlított az itthonihoz, csak épp a fűszerezés miatt lett a végeredmény egészen más. Jellemző a német konyha rám gyakorolt hatására, hogy az égvilágon semmilyen ételt nem tudok felemlegetni, kivéve a tócsnit, amit itthon is eszünk, és egy édességet, ami sajnos itthon nincs, a neve Rote Grütze, egy erdei gyümölcsökből készült szósz és vaníliakrém. Na, az hiányzik. Ausztriából is egy édességre emlékszem, és ha arra járok, mindig beszerzem, ez a Kokoskuppel. Lehet kapni „ipari” formában a benzinkutaknál, de ha esetleg az ember a Christkindlmarkton jár, az édességes pultoknál kézzel készített változatát is meg lehet találni.

2003-ban megszületett a kislányod. Ő is érdeklődik a zenei pálya iránt?

Még csak 8 és fél éves, egyelőre nemigen van szakmai orientáltsága, én pedig ezt egyáltalán nem erőltetem. Az igaz, hogy kristálytisztán énekel, de ez még édeskevés ahhoz, hogy determináljam a sorsát.

Úgy tudom, elég sokáig csak Rozi töltötte be a mindennapjaidat. Szoktatok együtt főzőcskézni? Van valamilyen kedvencetek?

Akkoriban nem főztünk együtt, hiszen még csecsemő volt, de azóta persze változott a helyzet. Karácsonykor mindig közösen készítjük a fára akasztható sütiket, amiből minden családtagnak jut az ajándék mellé. Ezen kívül palacsintát szeretünk együtt csinálni. Egyszer pedig napokig készülődtünk a szilvás gombóchoz: bevásároltunk, meggyúrtuk, megformáztuk, s amikor készen gőzölgött a tálban és épp kóstolásra nyújtottam volna Rozinak az elsőt, akkor közölte, hogy ja, ő ezt nem szereti. És tényleg nem evett belőle egyetlen falatot sem!

Általunk most megismerhetted a NoSaltyt. Találtál az oldalon valami kedvedre valót? A legizgalmasabbat megosztanád az olvasókkal?

A créme brulée-receptek sokszínűsége nagyon megfogott. Ez az, amiért élek-halok, ugyanis nagyon édesszájú vagyok. Éttermekben viszonylag ritkán találom meg, és itthon nemigen sikerül úgy, ahogy szeretném. Ezek közül a receptek közül biztosan ki fogok próbálni párat, hátha nagyobb szerencsém lesz...

Énekesként, színésznőként sok helyen megfordulsz. Fűződik valamelyik vidéki vendégszereplésedhez egy jellegzetes étel?

Nemrég Tokajban jártam és ott ettem almás káposztasalátát. Nem tudom, hogy ez a savanyúság kifejezetten erre a tájegységre jellemző-e, de engem megfogott.

Napközben próbákra jársz, hol és mit szoktál ebédelni? Milyen típusú konyhát kedvelsz?

Hol itt, hol ott, hol ezt, hol azt – eléggé rapszodikusan étkezem. Mindenevő vagyok, kivétel a rántott borjúláb és a kocsonya. Imádom az olasz konyhát és a sushit, de a mexikói is bármikor jöhet. És persze a magyar.

Nemrégiben egy régi, nagy vágyad teljesült és Szombathelyen is szerepet kaptál egy szuper produkcióban. Mesélnél róla nekünk?

Régóta szerettem volna bekerülni a Madách Színház produkcióiba, hogy a munka miatt ne kelljen messze utaznom a családomtól, ez most sikerült, de a közelgő feladatról még sajnos nem nyilatkozhatok. Amit viszont elmondhatok, hogy nyáron három Evita előadást énekelek Szombathelyen, egy szabadtéri fesztiválon, olyan partnerekkel, mint Miller Zoltán és Egyházi Géza. Ennek borzasztóan örülök!

Ha már elárultad nekünk, mennyire szereted a süteményeket, megosztanád velünk egyik kedvenced receptjét?

Főleg a sütéssel vagyunk barátok. Főzni is nagyon szeretek, de igazán akkor remegek az izgalomtól, ha valami édességhez készülődöm. A sütik sikerülni is szoktak, nem számít, hogy először készítem-e, talán ez az édességekhez fűződő különleges kapcsolatom miatt van így. Ha családi ünnepségre megyünk, egyöntetűen muffint és tiramisut rendelnek tőlem, ami néha már nagyon uncsi... A Vacsoracsatában sütöttem először a másik specialitásomat, a sajtkrémes sütőtöktortát, aminek hallatán furcsa bizalmatlanság jelenik meg az emberek arcán, de amikor megkóstolják... Még nem akadt, aki visszautasította volna.