Új interjúsorozatunkban a Nosalty csapata olyan kulisszatitkokról mesél nektek, amiket csak kevesen mernek/engednek megkérdezni. Ez a Konyhanyelven. Munka, magánélet és gasztronómia konyhanyelven, mert ebben a sorozatban nincsenek helyes vagy helytelen válaszok, nem a nagy szavakra és a nagy megmondásokra gyúrunk, hanem az őszinteségre. Lecsupaszítva, röviden, tömören, emberközelien és érthetően, sok-sok humorral – egyenesen a konyhából, ezúttal a Nosalty munkatársaitól.
Mit főztél utoljára?
Citromos-fetás-spárgás tésztát. Minden tésztaételt nagyon szeretek, a spárgára meg az idei szezonban kattant rá a családom többi tagja, úgyhogy most már érdemes bevásárolni belőle. Így adta magát az ötlet - nem bántam meg, elég jól sikerült.
Mit hallgatsz főzés közben?
Általában podcastokat, beszélgetős műsorokat, szakmai vagy közéleti témákból. Ezekre egyébként sosincs időm, ilyenkor meg elmennek a háttérben. Persze van, hogy több részletben kell meghallgatnom egy-egy hosszabbat, és ha megnyitom a csapot, vagy valami intenzív főzési akcióban vagyok, akkor meg kell állítsam.
Ki számodra az überséf?
Én nem bírok lekattanni Jamie Oliverről, akármilyen „hétköznapivá” is vált az elmúlt évtizedek kifinomulttá burjánzó kínálatában. Bírom, ahogy selypít, hogy „kitalálta” a rusztikus darabolást/ tálalást (azaz semmi allűr), imádom a közvetlenségét, ahogy imádja Olaszországot, ahogy idétlenkednek Gennarroval, ahogy a kisfiával főz. Hozzám az ő stílusa áll a legközelebb, szerintem nagyon jól átadja a főzés egyszerűségének örömét, vagy pl. a zöldségek varázslatosságát.
Mi az, ami mindig van a hűtődben?
Tej. Tojás. Mozzarella. Kolbász. Mustár. Ilyenek.
Étel, amit soha nem eszel meg?
Szerintem olyan, hogy soha, nincs. Mert hiába nem szeretem a pacalt, ha mondjuk Tajvanon egy ázsiai vacsora keretében egy különlegesen elkészített pacal kerülne tálalásra, biztos megkóstolnám. Csigát sem ettem még, és eddig úgy is voltam vele, hogy nem is fogok, de ha mondjuk egy dél-francia bistrot-ban meghívnának rá, nyilván nem mondanék nemet. Azt egyre inkább sajnálom, hogy a homárt élve főzik meg, de eddig még nem fenyegetett az a veszély, hogy nekem kelljen rámutatnom az akváriumban a vacsorámra.
A legemlékezetesebb étel, amit a munkád során kóstoltál?
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a Nosaltynál iszonyat mennyiségű finomságot ehettem az ott töltött évek alatt. Amit viszont nem bírok kiverni a fejemből (pedig már évekkel ezelőtt ettem, és sajnos még nem készítettem el), az Dakota ukrán céklás heringsalátája.
Shuba - ukrán céklás heringsaláta
Ukrán hidegtál-saláta. Kicsit macerás a sok reszelgetéssel meg a mosogatással, cserábe elképesztően finom. Én most egyesével tálaltam, de tepsibe vagy jénaiba is rétegezhetjük, és ...
Te milyen étel lennél? Mi a "lélekételed"?
Hogy mi? De esetleg anyukám marhahúslevese - ha ennek így van értelme.
Kedvenc gasztronómiához köthető szavad?
Szénhidrát. Vagy ez nem gasztro?
Kedvenc piacod?
Bangkok akármelyik kajapiaca. De minden piacot imádok, órákat el tudok bolyongani. Húsz évvel ezelőtt a későbbi férjem pár hónapot Rómában dolgozott, én meglátogattam. Volt olyan nap, hogy amíg ő húzta az igát, addig én csavarogtam - többek között órákat ácsorogtam az egyik római piac halstandjai előtt. Csak néztem a forgalmat, a különleges árukat, vagy hússzor megkérdezték, hogy mit kérek. Nyilván őrültnek néztek. Vagy éhező kelet-európainak.
Közért vagy hipermarket?
Hajj, piac. Kisbolt. Zöldséges, hentes, pékség. De persze praktikus okokból a nagybevásárlás hiper, a „nincs itthon tej” pedig közért.
Kedvenc hazai éttermed?
Sajnos nem tudok lépést tartani a hazai étteremfejlődéssel, nem igazán járunk éttermekbe. Ez egyébként nagy bánatom, komoly táblázataim vannak arról, hogy hova KELLENE elmennünk.
Kedvencem nincs, de veszprémiként szeretem a Fricska hangulatát, Budapesten Wang mesterhez bármikor, de akkor se húzom a szám, ha egy nyári zivatar után a Káli-kapocsban eszem a túrógombócot. Engem inkább a helyszínek varázsolnak el - pl. egy klassz túra, kirándulás után egy hétköznapi lángos is kiválóan esik a Badacsony lábánál.
Pár éve sajnos bezárt a Kerékbár Köveskálon - oda rendszeresen visszamentünk a körözöttes és a pecsenyezsíros kenyérért. Utánozhatatlan volt a miliője.
Ital, ami mindig levesz a lábadról?
Talán a rozéfröccs nyáron a Balcsi partján. De egyébként vizet iszom. Ja, meg cappuccinot. Lehet ezzel kellett volna kezdenem.
Film/mozi/sorozat, ami inspirál?
Hatalmas kis hazugságok, The Morning Show, Lost In Translation (Elveszett jelentés).
Könyv, amit legutóbb vásároltál?
E. Tribole, E. Resch: Intuitive Eating
Konyhai eszköz/kütyü, amire a legbüszkébb vagy?
Az indukciós főzőlap. Én is a hangos „én ugyan nem fogok árammal főzni, imádom a gázt” kántálók sorába tartoztam, míg egy konyhaátalakításnál, hosszú elmélkedés, komoly baráti beszélgetések után beadtam a derekam egy indukciós főzőlapra. Attól eltekintve, hogy wokot nem tudunk rajta használni, egy másodpercre sem bántam meg. Sőt, imádom.
Magazin, amit mindig beszerzel?
Éves előfizetésem van az Új Diéta c. folyóiratra, rendszeresen átfutom a Today’s Dietitian magazinokat. De ezeket is már elektronikusan, printet gyakorlatilag már semmit nem olvasok a helyi települési információs újságon kívül.
Gasztroprogram, amit sosem hagysz ki?
Nem igazán van ilyen, ahogy öregszem, egyre kevésbé bírom a sok embert magam körül. A Nosalty-s Gourmet Fesztivál eseményeket, a Food Truck Show-kat nagyon szerettem, de azért ezeket is főleg a csapat miatt, magam nem mennék ki csak úgy ilyenekre.
Úti cél, ahová mindenképp?
VÉGELÁTHATATLAN a lista. Kamaszkorom óta a fő hobbim az utazás, ebben a férjem is partner, a gyerekek is, a COVID-miatt pedig fokozott elvonási tüneteim vannak. Ha tehetném, egész életemben csak utaznék.
Hely(szín), ahol kikapcsolsz?
Balaton északi part. Veszprémi lányként elmondhatatlan mennyiségű élmény köt ide, minden kis faluhoz van egy saját történetem. Ha nem jutok el ide, akkor az erdő - terepen futok, túrázok, kirándulok.
Életed gasztroélménye?
Bangkok kajapiac, amikor próbálod belőni, hogy az árus szerint a “nem csípős” vajon milyen szférákba fog repíteni téged. Amikor össze-vissza válogatsz az előtted gőzölgő ezerféle ételből, és csak hiszed, hogy a gizda kis európai gyomrod bírni fogja. Amikor először kóstolsz igazi, helyben termett ananászt és tudod, hogy az életed örökre megváltozott. Amikor csorog a mangólé az arcodon, vagy szívószállal szívod a kókuszból a vizet, vagy türelmetlenül pucolod a mangusztánt, hogy mikor jutsz már a csodás gyümölcsfalatokhoz.
Vagy ha eszembe jut a nagymamám konyhájának illata - a leves, amit nekünk főzött, a házi levestészta, amit ő gyúrt, a zsírban, sparhelten kisütött krumplilángos, mikor “kosztosként” hozzá jártunk a nővéremmel ebédelni a nyári szünetben. A diókrémes sütije, amin olyan lágy és fényes volt a csokimáz, hogy olyat se láttam azóta sem. A vajas kenyér, amire a főtt tojást reszelte nekünk tízóraira.
Kedvenc mondás a konyhában?
„Adjunk hozzá annyi lisztet, amennyit felvesz.” Aha, köszönöm.
Fogás, ami már többször kifogott rajtad?
Házi majonéz. Igazából csak egyszer fogott ki, de akkor ott el is engedtem.
Ja, meg a lágytojás. Nyilván.
Konyhai manőver, ami nélkül szebb az élet?
Nem igazán van ilyen. Nagyon szeretek tenni-venni a konyhában.
Recept, amit álmodból is?
Bármilyen hagyományosnak tekinthető főzelék.
„Most akkor mossuk meg, vagy ne mossuk meg húst?"
Én megmosom, mert utálom azt a nyálkát rajta, ami a nejlonzacskós tárolás miatt keletkezik. Eddig még mindannyian élünk.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Olvass még több Konyhanyelven kérdezz-feleleket hazai gasztroarcokkal:
