Új IG-sorozatunkban a Nosalty csapata olyan kulisszatitkokról mesél nektek, amiket csak kevesen mernek/engednek megkérdezni. Ez a Konyhanyelven. Munka, magánélet és gasztronómia konyhanyelven, mert ebben a sorozatban nincsenek helyes vagy helytelen válaszok, nem a nagy szavakra és a nagy megmondásokra gyúrunk, hanem az őszinteségre. Lecsupaszítva, röviden, tömören, emberközelien és érthetően, sok-sok humorral – egyenesen a Nosalty szerkesztőitől. Ma Gréti válaszol nektek.
Mit főztél utoljára?
Mit nem? Inkább ez lehetne a kérdés, hiszen naponta három-négy fogást készítek a családnak, ezen kívül hetente három másikat a szombati cikkemhez. Nem, nem vagyunk falánkok, annyi a nehezítő tényező, hogy az egyik gyermekünk vegán étrendet folytat, a másik fiúnk viszont húst enne hússal. Mi a férjemmel pedig csak ritkán eszünk húst, viszont annál több halat próbálunk a fogásainkba csempészni. Komolyan véve a kérdést, legutóbb kipróbáltam az egyik kedvenc magyar gyártóm fekete babból készült tésztáját, ehhez főztem egy zöldséges szószt, amibe a mirepoix-ra, vagyis a hagyma, sárgarépa, szárzeller alapra, cukkini- és padlizsánkockák kerültek, a fűszerezésre pedig ráfoghatjuk, hogy provance-i volt. Ami friss, a szószhoz illő fűszert csak találtam a hűtő aljában, azt apróra vágtam és belekerült. Egy másik edényben pedig krémes csirkepaprikást rottyantottam össze.
Mit hallgatsz főzés közben?
Egyik szobából általában élő gitárvirtuózítás, avagy felvételről jazz, soul-zene hallatszik, a másikból valamelyik mai amerikai rap sztár szövege dobog a dobhártyámba. Ha még én is betennék valami főzős zenét, akkor úgy éreznénk magunkat, mint a Hungexpo "A" pavilonjában egy BNV-n, a szórakoztató elektronikai szekcióban. A saját kedvencek maradnak a bulikra, hiszen a legtöbb zene, amit hallgatok nagyon táncos, diszkós. Akiket legjobban szeretek: Marvin Gaye, Bobby Womack, Stevie Wonder, de a hölgyekről se feledkezzünk meg, Diana Ross, Tina Turner, Minnie Ripperton, és még sokan mások.
Ki számodra az überséf?
Sajnos már az égieknek főz, ő nem más, mint Anthony Bourdain. Kedvelem a televíziós műsorait, a könyveit és természetesen a receptjeit. Tőle tanultam meg mi az a bouquet garni, a kis ízesítő csomag, amiben friss fűszernövényeket kötnek össze, hogy nagyon fontos a mise en place, vagyis minden a helyén legyen, mielőtt főzni kezdesz, és még napestig sorolhatnám, szóval imádom őt, a lazaságát, azt, ahogy nyolckanállal élvezte az életet.
Mi az, ami mindig van a hűtődben?
Tej, rizs-, zab-, kókusz-, vagy más alternatív ital, ezek mind csak hidegen jók! Friss zöldségek. Több lekvár, általában saját készítésű. Dijoni mustár és citrom a salátaöntethez. Egy csomó csípős szósz, mert odavagyok az erős, ázsiai ételekért. Sajtok és nagyon sok vaj, hogy bármikor süthessek egy sütit.
Étel, amit soha nem eszel meg?
Velős pacal. Igazából a pacal, mert már gyerekkoromban irtóztam a szagtól (bocsánat, nekem az volt), amely elárasztotta a nagy belmagasságú belvárosi lakásunkat, és napokig velünk volt, vagy csak az orromban cipeltem, ki tudja? Érdekes, mert a szaftját törtkrumplival azért a nap végén mégis megettem, csak a bolyhos „gumilepedőt” nem tudtam sosem magamba gyűrni.
Melyik volt a legemlékezetesebb étel, amit a munkád során kóstoltál?
Eszméletlen sok fogást volt alkalmam kóstolni, hiszen szinte a blogból gasztrooldallá válása óta a Nosaltynál vagyok, idén tizedik éve tolom a szekerét. Mivel az én nagymamám sosem készített hájas sütit, nagyszerű volt látni, ahogy egyik András-napkor Dacota, alias Nórika kolléganőnk, kis kezeivel a tésztára csipkedte a hájat. Aztán fiúneveket írtunk apró cetlikre, ezeket rejtettük a szilvalekváros kiflikbe. Ez egy korai munkaélmény volt, a mostaniaknál az aquafabá-val készült csoki-mousse érintett meg. A csicseriborsó levéről, mint tojáshabként felverhető alapanyagról már én is írtam cikket sok évvel ezelőtt. Habkarikát szerettem volna sütni belőle, de felhőként elpárolgott a sütőben. Ehhez a recepthez viszont nem kell hevíteni, így megtartja a szellős, habos állagát. Magában nem ajánlom, de csokival isteni! A minap pedig kaptam egyik indiánozós barátunktól fekete berkenyét, ezt a vadóc bogyót reguláztam sűrű gyümölcsvelővé. Nagy élmény volt a mai szörp is belőle.
Te milyen étel lennél? Mi a "lélekételed"?
Kimchi. Az ’oridzsi’ változat, tehát a kínai kelből készült. Csípős, fűszeres, tüzes, és kell hozzá némi idő, hogy megszelídüljön. Most is van a hűtőmben egy tetemes adag saját készítésű. Amikor nagy a hajtás, kirohanok a konyhába, feltépem a csatos üveg tetejét és két-három nagy kanállal belapátolok belőle. Mindig megnyugtat. Érzékenység miatt nem használok szinte semmihez fokhagymát, inkább más hagymákkal helyettesítem, ezektől lesz fantasztikus aromájú. Tudom, a kimchi lesz a hosszú életem titka!
Mi a kedvenc, gasztronómiához köthető szavad?
Julienne, ez egy vágási mód, amelyben az alapanyagot, általában keményebb textúrájú zöldséget, egyforma, nagyon vékony csíkokba szelünk. Szép a szó, és szép lesz minden répa, ha így bánunk vele.
Kedvenc piacod?
Hazabeszélek: a Fény utcai piac. Közel van, sok barátunkkal, ismerősünkkel találkozhatok, szinte már sikk ide járni, és ha nagy bevásárlókör után megszomjazunk, megéhezünk, vár minket egy habzó fröccs és egy sajtos-tejfölös lángos, amit itthon az olajszag miatt nem szívesen készítek, de akár minden egyes nap megenném.
Közért vagy hipermarket?
Mostanában házhoz szállíttatom az élelmiszereket. Kenyérért, tejért a kisközértbe vagy a közeli pékségbe megyek.
Kedvenc hazai éttermed?
Olyan helyekre szeretek menni, ahol különlegességeket, otthon kevésbé könnyen elkészíthető ételeket találok az étlapon. Szeretem a változatosságot, ha tehetem, mindig új helyekre megyek. Imádom a japán, a vietnámi és a francia konyhát, ezekből van is pár Budapesten, ahol nagyon jól főznek. Magyaros ételeket inkább én főzök itthon, ezekben nagyon jó vagyok, régebben lecsófőző bajnokságot is nyertem, szóval nem adom alább a saját főztömnél. Na jó, ha nincs kedvem a tűzhely előtt állni, akkor a Rosenstein vendéglőbe foglalok egy asztalt sok főre, így több fogást is megkóstolhatok egyszerre.
Ital, ami mindig elvarázsol?
Száraz Martini-koktél. Egyébként egyik sem az én italom, de nyári estén egy jégbe hűtött gin-martini, avagy vodka-martini, minőségi, hatalmas olívabogyókkal, rázva, nem keverve, na, az jó! Alkoholmentes verzióban a reggeli eszpresszó mellé egy frissen facsart narancslé jöhet. Ezt csak a maracujás narancslé überelheti.
Film, mozi, sorozat, amik inspirálnak?
Sorozatot nem nézek, mert függőséget okoz, hacsak nem gasztronómiai témájú. Éppen olaszul tanulok, úgyhogy most rákattantam az olasz főzőműsorokra, ezekből tucatszám tudok nézni, bármeddig lefoglalnak, maximum kidőlök, és folytatom álmomban io cucino la pasta con prezzemolo, pomodori é acciughe. Filmek közül a régi és új olasz, spanyol és francia filmeket nézem legszívesebben, Pedro Almodóvar munkássága csodálatra méltó. Tőle az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén c. film viszi a prímet Carmen Maurával a főszerepben. Amerikai filmek terén a thriller, dráma vonalon mozgok, egyre jobban érdekelnek az ázsiai filmek is, a koreai Élősködők egy remekmű! Ezen kívül elkötelezettje vagyok a magyar filmeknek, legutoljára Törőcsik Marival az Auróra Borealis – Északi fényt láttam, Mészáros Márta önéletrajzi ihletésű, zseniális darabját, de Horvát Lili második alkotása, a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre is teljesen elvarázsolt!
Könyv, amit legutóbb vásároltál?
Angolnyelvű könyveket rendeltem. A pakkban többek között T.S. Elliot válogatott versei és Patti Smith Woolgathering c. könyve szerepelt. Az orosz, a magyar és a francia irodalom után a kortárs amerikai művek érdekelnek leginkább mostanában. Nagyon sokat utazunk – most sajnos nem tehetjük – , ilyenkor mindig egy újabb szakácskönyvvel érkezem haza. Van egy kínai szekrényünk, a tetején már alig férnek el ezek a szerzemények, de egyszerűen nem lehet otthagyni, haza kell hoznom őket!
Konyhai eszköz/kütyü, amire a legbüszkébb vagy?
Jaj, kettő is van, nem tudom, melyikkel kezdjem, meg ne sértődjenek! Szóval, a sorrend felcserélhető. A KitchenAid mixerem a tárgyszerelmem, konkrétan belepirultam, amikor megkaptam. Pont olyan Ferrari-piros lettem, mint ez a csoda! Minden szempontból imádat övezi, sokszor, ha nincs is időm vele dolgozni, felpolírozom a törlőkendőmmel, hogy eredeti fényében pompázzon a konyhapulton. A másik őrült nagy élményt és tésztát nyújtó készülékem az olasz Marcato - itt egy színes tésztás recept vele: céklás caramelle. Ez sajnos nem fér már el a többi kütyü mellett, hogy minden nap csodálhassam, de sokszor gondolok rá, az olasz nonna-k, nagymamák tésztás videóit nézve.
Magazin, amit mindig beszerzel?
Ahogy korábban említettem, szeretünk utazni, ilyenkor az első benzinkútnál begyűjtöm a legvárandósabb lapokat, magazinokat. Útközben felolvasom a legjobb cikkeket a férjemnek, ezzel is szórakoztatva őt a hosszú vezetés alatt. Keresztrejtvény-fan vagyok, megnézem a recepteket, az izgalmas emberek sztorijait, ezért a Nők Lapját mindig megveszem, ha tudom, és örülök neki, hogy 2021 első, kívül-belül megújult Marie Claire-je is kapható!
Gasztroprogram, amit sosem hagysz ki?
Borkóstolók. Fantasztikus, amikor egy borász hatalmas hévvel beszél a borkészítésről, a saját borairól. Egészen más ott a pincéjében, úgy megkóstolni a borokat, hogy közben olyan plusz infókat kapunk róla, amit egy borcímke nem árul el. Belekerül a poharunkba az előadó borász szívéből is egy darabka. Külföldön a lehető legtöbb helyi nevezetességet, kiállítást és gasztroprogramot megnézem, ha tudok elmegyek egy főzőiskolába, és a legismertebb fogásaikat is kipróbálom. Néha persze nem megy mindig minden olajozottan. Hongkongban olyan csípős tésztalevest kaptam, hogy majdnem leszédültem az utcai bódé mellé állított bárszékről. Bangkokban pedig feltett szándékom volt, hogy végigkóstolom az összes street food-ot, de az utcákon terjengő bűz miatt, ami a nagy melegben kitett, rothadó szemétből jött, folyamatosan forgott a gyomrom, és emiatt a tervem fuccsba ment. A főzőtanfolyamokról mindig izgalmas új élményekkel térek haza, és el is készítem az ott tanult receptet. Ilyen volt pár évvel ezelőtt ez a görög narancsos lustasüti, ez a muszakával töltött paradicsom, és a spenótos táskák. Ezeket remélem, páran már kipróbáltátok.
Úti cél, ahová mindenképp szeretnél eljutni?
Vissza szeretnék menni Japánba, mert csak egy hetet töltöttem Tokióban és Kiotóban. Életem legjobb ételeit itt ettem, de tényleg! Váltani fogok egy havi bérletet a villámgyors Shinkansen vonatra, és végiglátogatom az összes általa elérhető várost! Parádés volt Kiotóban a Gion gésanegyedben, amikor a sétáló utca egyik oldalán futó vékonyka folyóban, a Hold fényében megpillantottam egy királynői pompájú darut, pár lépéssel később egy maiko szemérmesen, lesütött pillákkal kopogott el mellettünk, kínzónak tűnő fapapucsában. Természetesen nem néztünk rá, mert nem lehet, de éreztük erős jelenlétét.
Hely, ahol kikapcsolsz?
Vízparton. Lehet az a Balaton szezonon kívül, amikor senki sincs ott, de még be lehet menni a vízbe. Idén szeptemberben többször is meglátogattuk, és a legjobb formáját mutatta, amióta ismerem! A másik szempont a távolság. Ha legalább tíz órát kell utazni, az pont elég arra, hogy teljesen lenyugodjak, és szabadon, tiszta fejjel tudjam kezdeni a nyaralást, addigra pont kitörlődnek az otthoni teendők, feladatok.
Életed gasztroélménye?
Szerencsés vagyok, sok nagyszerű élményem van ezen a téren is. Most hirtelen két mexikói élmény jut eszembe. Az egyik Amerikában történt, Scottsdale-ben, a Los Olivosban, ahol először találkoztam igazi mexikói ízekkel, mert amit mi itt annak hívunk, az igazából tex-mex, és Amerika-szerte is a fúziós éttermek vannak jelen leginkább. Nem tudom felsorolni, többfélét rendeltünk, például quesadillát, fajitas-t, minden elég nagy adagban érkezett, alig bírtuk megenni, de megküzdöttünk vele, egy falatot sem mertünk a tányérunkon hagyni, nehogy egy szombrérós alak ránk borítsa az asztalt.
A másik mexikói élmény ugyan Mexikóban ért, de nem ilyen egyszerű az sztori. A szállodánkba érve, a nagy teherautókon hatalmas gépfegyverekkel pózoló katonák láttán nem volt kedvünk nagyon mászkálni, ezért úgy döntöttünk, nyugiban töltjük a következő napokat, maradunk a fenekünkön. Egy fúziós ételeket készítő japán szakács dolgozott a parttól pár méternyire álló helyi bárban, itt ettünk minden nap. Ilyen öszvér ételeket, mint a japán-mexikói fúziós, még nem ettem sehol, és nagyon boldog vagyok, hogy itt találkoztam vele! Próbáltam bejutni a fickóhoz, de nagyon magasan hordta az orrát, így csak mimosa-koktéloztunk, és ettük az ételkölteményeit. Néha egy-két tequila is lecsúszott mellé, természetesen natúrban, hiszen ott nincs só és citrom a bárpultnál ülők kezében, ez csak egy furi európai szokás!
Kedvenc mondás a konyhában?
"Én főzök, te mosogatsz!"
Fogás, ami már többször kifogott rajtad?
A buggyantott tojás néha pofonegyszerűen elkészül a kezeim között, máskor meg totál szétmegy a forrásban lévő vízben. Valószínűleg a tojások frissességén múlik a dolog, mert mindig ugyanúgy próbálom elkészíteni.
Konyhai manőver, ami nélkül szebb az élet?
Mosogatás nélkül biztosan szebb lenne az élet. Van mosogatógépem, és a férjem is nagy segítségem, de még így is nagyon sokat mosogatok. Mindig eltervezem, hogy majd legközelebb gumikesztyűben teszem, de ez sosem valósul meg, ezért a Harangvölgyi kézkrém nagybani felhasználója vagyok.
Recept, amit álmodból is?
Az összes magyaros recept, mint például a lecsó, a paprikás csirke, a rántott hús, a krumplipüré, a borsófőzelék vagy akár egy pogácsa.
Olvass még több Konyhanyelven kérdezz-feleleket itt:
