Ismerősen cseng, mégsem ugrik be, mi fán terem a konfitálás? Pedig lefogadjuk, kevesen vannak, kiknek nagyanyái, anyái ne készítettek volna saját zsírjában sütött és eltett húst. Na ugye! Konfitálásra fel!
A hazánkban sem ismeretlen, de Dél-Franciaország specialitásaként számon tartott konfitálás tulajdonképpen nem más, mint az egyik legősibb hústartósítási eljárás:
A konfit (ejtsd: konfi) szó a francia confire igéből származik, ami egyszerűen annyit jelent, hogy tartósítani. A konfit hagyományosan bármilyen tartósított ételre utal, legyen az hús, gyümölcs vagy zöldség. Ez a tartósítás úgy történik, hogy az ételt lassan főzik egy olyan folyadékban, amely nem alkalmas a baktériumok szaporodására. Gyümölcsök esetében ez általában egy nagyon koncentrált cukorszirup, húsok és zöldségek esetében pedig tiszta zsír.
A főzést követően az ételt magasabb falú edényekben tárolják, és teljesen a folyadékba merítik, így áthatolhatatlan gátat képezve és megakadályozva a további baktériumok szaporodását. Mivel az éppen megfőzött élelmiszer a folyadékba merülve szinte steril, és el van vágva minden lehetséges baktériumfertőzési forrástól, így valóban nagyon hosszú ideig tárolható. A megfelelően konfitált húsok hűvös helyen több hétig, hűtőszekrényben pedig több hónapig is eltarthatóak, a konfitált gyümölcs pedig akár évekig is tárolható.
Ma, a hűtőszekrények világában, nyilvánvalóan nem a tartósítás indokával éledt újra ez a technika, sokkal inkább az egyszerűségével és az ily módon készített ételek sokféle felhasználhatóságával magyarázható, hogy divatba jött.
A kacsáknak és libáknak köszönhetjük ezt a kulináris gyönyörűséget is: hagyományosan ugyanis a kacsa-és libacombot készítették eképpen. (Ez utóbbi esetében a hús keménysége jócskán alátámasztja a konfitálás szükségességét, mert a sütéshez a libahús túl rágós.) És miért éppen a comb? Úgy tartják, hogy ez a szárnyasok legzamatosabb konfit része, szárnyuk pedig a legpuhább, legzsengébb.
De hogy is kell konfitálni?
Az ízesített nyers húst (sóval, borssal, kakukkfűvel, fokhagymával vagy éppen babérlevéllel fűszerezett) pár óráig vagy akár egy éjszakán át hagyjuk ízesedni, majd egy lábosba kacsa- vagy libazsírt alacsonyabb hőfokon felolvasztva belerakjuk a húsdarabokat. Fontos, hogy a húsokat egészében ellepje a zsír. Ezután szinte már csak türelmesnek kell lennünk, és három-négy, de akár öt órán keresztül hagyni, hogy az alacsony hőfokon (kb. 90°C-on) megpuhuljon a hús.
Konfitált fokhagyma zsírban
Aki imádja a fokhagymát, azoknak ez egy kihagyhatatlan recept. Sokan készítik olívaolajban sütve, de a libazsír ad egy pluszt az egésznek.
Libazsírban konfitált kacsamáj
A szegény ember libamája. A zsírban főzött kacsamáj, legyen az bármilyen zsír is, fantasztikus találmány. A libazsírral viszont biztosan verhetetlen páros.
Konfitált szarvascomb vörösáfonyás BBQ-szósszal
Viszonylag ritkán jut eszünkbe, de hazánk vadhúsokban gazdag régió, sőt, a vaddisznó- és szarvasfogyasztás komoly hagyományokra tekint vissza. Most egy kicsit újragondolt, globalizált ...
A konfit népszerűsége a hosszú eltarthatóságán és ízletességén kívül abban rejlik, hogy hidegen és melegen egyaránt fogyasztható, önmagában, önálló húsfogásként, de megjelenhet komplett ételek részeként is: gyakran gazdagítanak vele ragukat, becsináltakat. Melegen tálalva jól illik hozzá a vargányagomba, a sült burgonya (a hagyományos pommes sarladaises, kacsazsírban, fokhagymával együtt sütött krumpli), a zsenge zöldborsó és Bayonne-sonka, a fehérbab vagy éppen a lencse. Amennyiben a zsírt lekaparva róla, hidegen kívánjuk a konfitot elfogyasztani, úgy cikóriát vagy fehérkáposzta salátát tegyünk mellé.
A régebbi időkben a zsírban tárolt húsok hűvös helyen akár fél évig is tárolhatóak voltak, ha most szeretnénk tovább élvezni a finom húst és a zsírt, akkor jól lezárható dobozban, hűtőben érdemes tárolnunk.
További hasznos konyhai praktikák:
